tag:blogger.com,1999:blog-39473874467191024062024-03-05T20:50:37.980+01:00Flashback in London | FinishedAdelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.comBlogger20125tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-2414747442300994052014-12-31T20:05:00.000+01:002014-12-31T20:05:26.679+01:00Epilógus<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Drága olvasók!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">Nem tudom, ti hogyan is képzeltétek el az epilógust, de én már az elejétől fogva bele akartam építeni ezt, úgyhogy nem hagyhattam ki. Remélem, tetszik nektek és reménykedem abban is, hogy a történet is elnyerte a tetszéseteket! :)</span><br />
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">Ami pedig engem illet, az iskola gonosz módon elveszi sok-sok energiámat, így nem tudom, mi lesz, de egyelőre nem sok. Pár hónap múlva talán hozok egy új blogot, de most nem.</span><br />
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">Love,</span></div>
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span><br />
<div>
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;"><br /></span></span></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><b>EPILÓGUS</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Az este hamar elérkezik,
és már nem maradt hátra más, csak az ünnepi teríték az asztalon. Chad
készségesen felajánlotta nekem, hogy segít, ha cserében megjutalmazom egy-két
csókkal majd. A csengő váratlanul szólal meg, hiszen még nem számítottunk
vendégekre, de egymásra nézve hamar túljutunk ezen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Fogadjunk, hogy anya
lesz az, mindig intézkedik – mondom kedvesemnek mosolyogva, mikor odahúzom
magamhoz, és megfogva a kezét megyek az előszobába. Chad megköszörüli a torkát,
megigazítja a haját, és érzem, ahogyan idegesen néz hol erre, hol arra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Chad, csak add önmagad
– bíztatom Őt az előszobába érve, és mikor megállunk, szembeállok vele.
Közelebb lépek hozzá, szinte kiszorítva a levegőt közöttünk, és nem igazán izgat,
hogy már másodszor szólal meg a csengő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ha azt tenném, már nem
itt lennénk, hanem az ágyban – jegyzi meg kaján vigyorral, mire elnevetem
magam, és a ellépve tőle a kilincsért nyúlok, de a másik visszahúz magához, és
megcsókol, mint aki már régóta nem tette ezt. Megfogja a derekamat, és közel
húz magához. A heves csókot viszonzom, és jóleső bizsergés jár át, mikor kezei
bekúsznak a blúzom alá. Én a göndör, erős hajába túrok, mikor a szervezetem már
levegőért kiállt, de még nem vagyok kész elengedi a másik ajkait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">És ekkor ismét megszólal
a csengő. Mindketten tudjuk, hogy nem szabad a vendéget sokáig megváratni, így
bár nehezen, de eltávolodunk egymástól. Mindketten a tükörhöz sétálunk, és
gyorsan átnézzük magunkat, nehogy a látogató észrevegye, hogy mit csináltunk az
imént.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Így hát kinyitjuk az
ajtót, és nem lepődöm meg, mikor anyát látom meg apával a túloldalt, akik
ajándékot szorongatnak a kezükbe. Nem sokkal később jelenik meg Lucy (a
találkozó óta ismét elválaszthatatlanok vagyunk) a férjével és Chad szülei.
Colin utoljára jelenik meg, ő teljesen egyedül, bár még teljesen boldog
szingliként. Megismerkedem Mrs. és Mr. Boyle-lal, akik nagyon barátságosak,
igaz mondták, hogy legyek óvatos a fiukkal, mert néha kiszámíthatatlan. Lucy
éppen segít nekem a konyhából kivinni a desszertet, mikor is ezt mondja:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Már elmondtad neki? –
kérdez rá, és mire benne megszorul egy pillanatra a levegő. Megköszörülöm a
torkomat, majd felveszem a süteményeket, és az egyiket a barátnőmnek adom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Most szeretném -
válaszolok, bár nem tűnik határozottnak kijelentésem, de szeretném, ha ez
lenne. A hasam görcsbe rándul, ahogyan belegondolok, egyre közelebb vagyok
ahhoz, hogy elmondjam a vendégeknek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Kifelé menet a sütemény
már a nappali asztalán van, és az szed, aki szeretne. És pár percig még
húzom-halasztom, de mikor meglátom barátnőm komoly tekintetét felém,
elhatározom, hogy nem húzhatom tovább. Így hát felállok, és egy kis pohárral
való csengetéssel magamra hívom a figyelmet. Jó ideig még nem találom a hangomat,
de aztán erőt veszek magamon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Chad, idejössz egy
kicsit? – kérem meg kedvesemet, mire ő értetlenkedve bár, de mellém lép.
Átfogja a derekamat, majd bár tudom, hogy mindenkinek mondom, de igazából csak
neki szánom. Így hát belekezdek a monológomba – Chad… Több, mint 10 éve
ismerjük egymást, és bár sokáig kerestem az igazit, miután befejeztem a
középiskolát, egyszerűen sohasem volt nálad jobb. Egy lakásunk van, már autóval
megyünk munkahelyre, és úgy viselkedünk, mintha már több éve lennénk együtt.
Úgyhogy remélem nem haragszol, ha ezért különleges ajándékot adok neked… - erre
elhalkulok, és hiába nézek a férfi kék, mindent jelentő szemekbe, nem segít
abban, hogy végre kimondjam - Gyermeket várok tőled - nyögöm ki végre, és egy
pillanatra lehunyom a szememet. Már jó ideje esedékes volt, így lényegében már
nem is titkolhattam sokáig, ám úgy gondoltam, már ideje megtudni. Amit még
gyorsan hozzáfűzök a reagálását várva:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Boldog karácsonyt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><b><i>THE END</i></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX39fLrdpJMuyCXlgEhStY6wrrNubXCNBar77ntpsmKHutFvvJCGMHT_Enn6Am9hIfcbB6JXNnqi619R3srG7kp75OIk24tbuQP2YIUUilmpwZQzJAvZNNXvc8Od__xu3OszhDRfIfx3aZ/s1600/jfofhf.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX39fLrdpJMuyCXlgEhStY6wrrNubXCNBar77ntpsmKHutFvvJCGMHT_Enn6Am9hIfcbB6JXNnqi619R3srG7kp75OIk24tbuQP2YIUUilmpwZQzJAvZNNXvc8Od__xu3OszhDRfIfx3aZ/s1600/jfofhf.jpg" height="200" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2sUnZ7DRlP2PYi7P4q6eT1vhUMLeEhgJ9OZ_zJWu_ZMggAeYoe6tRBtxZr5YMXnfCqCKOcgzJgVE1R-ecVNRkLocOOL4BT3S3oV7qXmtZYnvSOpAOU-6ZxX5_noD0DOWd61b2wKC-IBUi/s1600/tumblr_inline_mnj60yqJQi1qz4rgp.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2sUnZ7DRlP2PYi7P4q6eT1vhUMLeEhgJ9OZ_zJWu_ZMggAeYoe6tRBtxZr5YMXnfCqCKOcgzJgVE1R-ecVNRkLocOOL4BT3S3oV7qXmtZYnvSOpAOU-6ZxX5_noD0DOWd61b2wKC-IBUi/s1600/tumblr_inline_mnj60yqJQi1qz4rgp.png" height="200" width="200" /></a></div>
</div>
</div>
</div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-64734426991709283232014-12-30T22:12:00.002+01:002014-12-30T22:12:30.138+01:0016. fejezet<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Drága olvasók!</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Kicsit epilógus jellege
van, de remélem, hogy nem bánjátok, hiszen a következő részben az is lesz.
Tudom, hogy az utolsó részeket nagyon ritkán hoztam, de most annyit tudok
megígérni, hogy az epilógus kész van, és ha holnap lesz időm rá - már pedig
szeretném -, akkor felrakom :)<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">Még szánok egy kis meglepit az epilógusra, de addig is jó olvasást!^^</span></div>
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 20pt; text-align: center;">
<b style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;"><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpOmrYxeiR1oZFMOXMqN-EAKTHoPKBe9ARxF4Mc5au9Y6tTri8sLowvcpLn6lIlAcklGhDB0C3yqYqXKtouYqO8l-1k1zxZOy0Ik7OCrD-3jFxJmNqNqnCQNcDGAE6bw-sa3UA9aNSsUzv/s1600/16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpOmrYxeiR1oZFMOXMqN-EAKTHoPKBe9ARxF4Mc5au9Y6tTri8sLowvcpLn6lIlAcklGhDB0C3yqYqXKtouYqO8l-1k1zxZOy0Ik7OCrD-3jFxJmNqNqnCQNcDGAE6bw-sa3UA9aNSsUzv/s1600/16.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 20pt; text-align: center;">
<b style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;">16. FEJEZET</b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 18pt;">Mikor a két vendég
távozik, több percig csak ülök kanapén, és nézek ki a fejemből. Chad
visszatérve a látogatók búcsúzkodásából leül mellém, nem is sejtve, hogy mi
minden zajlik le a fejemben. Egészen az első találkozástól kezdve, a tiltott
beszélgetéseken át a gyűlöltségig. Eszembe jutnak a suli utáni találkozásaink,
melyet mindketten tudtuk, hogy nem helyes, és mégis csak látni akartuk a
másikat. Emlékezem arra is, mikor a haverjai kiröhögtek az iskola folyosóin, én
viszont a könnyeimmel küszködtem, mikor elhaladtam mellettük. Emlékszem, hogy
azért költöztem Londonba, mert nem akartam látni Őt, azt akartam, hogy végre
kisétáljon az életemből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">És ekkor jöttem rá
valamire. Olyan dologra, melyre már talán nyolc éve rájöhettem volna. Sohasem
engedtem el igazán a srácot, mert egyszerűen nem tudtam. Rájöttem arra, hogy
akárhol is vagyok, Chad arca mindig is kísérteni fog, szembe fogok találkozni
vele. Ha nem is ő lesz, de minden emberben az ő arcát, mosolyát, szemét vélem
felfedezni. És tudom, hogy ez ne kísértsen életem végéig, két dolgot tehetek:
vagy leélem vele az életemet vagy elfelejtem. A második természetesen nem lesz
egyszerű eset, de ráébredtem arra, hogy egyszerre akarom őt és egyszerre
taszítom el magamtól. És ezt tovább nem tehetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Választanom kell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Bridget, minden
rendben? – tudakolja meg a másik, miután leesik, hogy elkezdett beszélni az
estéről, én azonban egyáltalán nem reagáltam rá, hanem csak a falat bámultam.
Lassan, mint aki a szavait fontolgatja, fordultam oda a férfihoz, aki a kezét a
combomra fektette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nem, nincs – mondom ki
őszintén, és mikor ezt megteszem, érzem, ahogyan a szívem megkönnyebbül. Chad
ádámcsutkája idegesen mozgolódni látszik, és mielőtt a tekintetétől
visszaszívnám a készülő gondolataimat, a falat pásztázom, és belekezdek – Nem
hiszem, hogy kéne erőltetni. Tudod, hiába akarom, egyszerűen nem tud beleférni
a fejembe, hogy miért viselkedtél úgy velem a múltban, ahogy. És egyszerűen nem
megy, akárhányszor csak megcsókollak, a csúfolódásaid és a haverjaid képe
jelenik meg előttem. Bocsánat, de nem megy – rázom meg a fejemet, és egy kis
mosolyra sem erőltetve magamat állok fel a kanapéról, és indulok az előszoba
felé. Mikor megfordulok, hosszan kifújom a levegőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Tudod, hogy szeretlek?
– kiált utánam Chad, mielőtt elhagyhattam volna a nappalit, és mondata
megállításra késztet, és nem fordulok meg, de így is könnyek gyűlnek a
szememben. A nadrágom szegélyét birizgálom idegességemben, és érzem, ahogyan
eddigi mondataimnak értéke veszett - Hülye voltam, de azt hittem, azért nem akarsz
velem lefeküdni, mert nem vagyok jó neked. És ez kikészített – folytatja a fiú,
mikor nem válaszolok, és nem is irányulok felé. Ám hallom közeledő lépteit, és
ahogyan nem sokkal mögöttem áll meg. Érzem a melegséget, melyet önmagából
sugároz, és nem kell sok hozzá, hogy megforduljak, és megcsókoljam. De komolyan
gondoltam az előző mondataimat. És mivel erre sem válaszolok, Chad folytatja –
Tudom, hogy még csak 25 évesek vagyunk, de veled akarok lenni, össze akarok
költözni veled, autóval szeretnék veled munkába menni, és egy gyönyörű, vörös
hajú kislányt nevelni, akinek te vagy az édesanyja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Amint ezt kiejtette a
száján, a szememben gyülekező könnyek elhagyták medrüket, és kövér cseppekként
estek le a földre. A számhoz emeltem a kezeimet, hogy szaggatott légzésemnek ne
tudjak hangot adni, de rázkódásom így is látható.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://media.tumblr.com/24f576344cfae80b8b8a695f5ec76f12/tumblr_inline_mz0m6fix6W1qfs24i.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="136" src="http://media.tumblr.com/24f576344cfae80b8b8a695f5ec76f12/tumblr_inline_mz0m6fix6W1qfs24i.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- És ha fiú lesz? –
kérdezem meg már szemben vele, miközben elnevetem magam, de a könnyeim tovább
csak potyognak. Már mióta az a gondolat megfogalmazódott bennem, tisztában
voltam azzal, hogy valószínűleg az úgy sem ér semmit, mivel ha akarom, ha nem,
akkor is szerelmes leszek a másikba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Akkor fiú lesz –
válaszol rá, miközben odavon magához, és a mellkasára fektetem a fejemet. Chad
kisimítja az arcomra tapadt hajszálaimat, és ujjával letörli a könnycseppeket.
A sírás csak jó idő elteltével múlik, a szemeim pedig akaratlanul is csukódnak
le, így a férfi az ágyához vezet. Mielőtt elalszok, még ezt motyogom el:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Én is szeretlek…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Century Gothic', sans-serif; font-size: 12pt;">:: 4 hónappal később ::<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A karácsonyi készülődés
mindig nagy izgalommal ért fel számomra, és ebben az idei sem volt kivétel. Az
ember nem is gondolhatott másra szeretetet, családon és csillogáson kívül
másra, hiszen az utcák a fénysoroktól, a téli figuráktól világított; a város
pedig a karácsonyi város fényében tündökölt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Mit mondtál, szívem,
mit kell még venni? – kérdezi meg Chad a papírt méregetve, de a kusza írásomtól
még a betűket sem tudja elkülöníteni rajta. A férfin enyhe idegesség látszódik,
de be is vallotta, hogy nagyon jó színben szeretne feltűnni a karácsonyi estére
várt vendégek szemében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Élesztő és
főzőtejszín, ha jól emlékszem. De jobb lesz, ha odaadod azt a papírt - mondom,
de mielőtt ezt meg is tehetné, kiveszem azt a kezéből egy bájos mosoly kíséretében.
Mielőtt a kimondott élelmiszercikkekért menne, mellém lép és egy rövid csókot
nyom a számra, és mire legközelebb feleszmélek, addigra már csak a bizsergést
érzem az ajkaimon és a szívem heves dobogását.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A bevásárlókocsival a
pénztár felé veszem az irányt, és nem sokára ismételten szembejön velem Chad,
immár a lista utolsó kimaradottjaival, és mikor odaér, bedobja azokat a
kiskocsiba, és felveszi a lépési ritmusomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ó, Istenem… mindig is utáltam a hal szagát</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> – mondom fintorogva,
mikor elmegyünk mellette, de ezt nem teszem szóvá a másik számára, hiszen úgy
is tudja, hogy nem szeretem a halat. A pénztárhoz érve szerelmem idegesen egy
csempét néz a földön, és látom, ahogyan a lába akaratlanul is remeg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Elviszel engem
valahova, kérlek? – mosolygok rá több perc elteltével, mire a sor már kevésbé
hosszú, mint amilyen volt, és remélem, hogy egy másik téma feldobásával
elfelejtetem vele a találkozót, mely történetesen ma lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Igen, természetesen –
válaszol széles vigyorral az arcán, mire én enyhén mellkason ütöm. Most már
megteheti, hogy menőzik, hiszen nem is olyan régen vette meg az autót, mellyel
minden reggel együtt megyünk a munkahelyre, és együtt is jövünk. Minden
hétvégén eljövünk bevásárolni, hogy az immár közös lakásunkban – amiben
felezzük a költségeket – minden meglegyen, ami szükséges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- És elmondod hova lesz?
– kérdezi meg közelebb lépve hozzám, és a egyik kezével átöleli a derekamat.
Megmondom a címet, és Chad próbál rájönni, hogy hova is szeretném az utat, de a
helyszín nem ismerős neki, így nem firtatja tovább a témát. Úgy gondolja, ha
akarom, majd elmondom én neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Nem sokkal rá már az
autóban ülünk, én az anyósülésen, és a férfi a nem olyam régen mondott lakcím
helyszínéhez veszi az irányt. Útközben nem igazán beszélgettünk, ami annak
tudható be, hogy Chad még igencsak félti az autót ahhoz, hogy akár egy kis
karcolás is legyen rajta, a másik meg az, hogy én is rettentően ideges vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A hatalmas forgalom és a
piros buszok torlódása ellenére hamar elérkezünk a nyugodt, külvárosi részhez,
és a sofőrömnek csak annyit mondtam, hogy öt percen belül visszajövök. Mielőtt
kinyitnám az ajtót, megfogom a tenyérnyi helyen elférő karácsonyi kis dobozt és
a becsomagolt ajándékokat, majd egy gyors szájon puszit adva Chadnek kiszállok
az autóból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Az ajándékokat idegesen
szorítom a mellkasomhoz, mikor becsöngetek a már feldíszített keretű ajtón.
Gyerekkacajt hallok a másik oldalon, és ettől összeszorul a gyomrom. Már éppen
azon gondolkozom, hogy mit is mondjak a másiknak, mikor kinyílik az ajtó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Először hirtelen meg is
lepődöm, hogy vele találom szembe magamat, és rajta is látom átsuhanni a
meglepetés jelét. Az eddigi széles vigyort átváltja egy szolidabb mosoly, és
látom, ahogyan a kislánya melléférkőzve, kíváncsian átöleli édesanyját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Szia, Rachelle! –
köszönök idegesen a másiknak, aki beintivál az előszobába. Ott egy ideig csak
állok, nem is tudom mire várva. Látom, ahogyan volt barátnőm éppen kezdene
valamit mondani, de én ebben megelőzöm egy cselekedetemmel: leguggolok a
lányához, majd odaadom az egyik becsomagolt ajándékot neki. Erre a gesztusra
megpuszil, majd a nappaliba siet, hogy megnézhesse, mit kapott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ezt neked hoztam
bocsánatom jeleképp – szólalok meg, és felé nyújtom a dobozkát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Hát, köszönöm! Vártam
már, hogy mikor látogatsz meg – jegyzi meg nevetve, mire nekem is mosoly kúszik
az arcomra. Elveszi maga mellől az ajándékot, majd megölel. Annyira örültem,
hogy nem haragszik rám, amiért csak úgy egyik napról a másikra megszakítottam
vele a kapcsolatot – csakúgy, mint Lucy-vel. Úgy tűnik, hogy én már csak ilyen
vagyok… azonban ezen szeretnék változtatni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Még hoztam a másik
lányodnak is… – mondom, és a kezébe adom a karácsonyi mintás lappal becsomagolt
ajándékot. Majd ezután behív a nappalijukba is, de kénytelen-kelletlen mondom,
hogy várnak kint. Így hát a volt munkatársam kinyitja nekem az ajtót, és
elköszön tőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Boldog karácsonyt! –
kívánom neki integetve még egyet, mielőtt beszállok az autóba, majd nagy
mosollyal indulunk hazafelé, és megosztom szerelmemmel, hogy máris kaptam egy
csodálatos ajándékot: visszakaptam egy régi barátnőmet.</span></div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-50291685267587191742014-11-29T15:45:00.002+01:002014-11-29T15:45:57.006+01:0015. fejezet<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Kedves Olvasóim!</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem mondom, hogy hamat hoztam a részt, mert nem igaz. A jövőben tuti nem fogok egyszerre két blogot vezetni, mert sulival együtt ez egyenesen közelít a lehetetlenhez. Na, mindegy is. Remélem tetszik a rész! Bár ez nem a legboldogabb, de lesz még jobb is! ;)</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span><br />
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;"><br /></span></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVKkxx6ZWzS1MDczpsk1ScIbixH8isXKAiStbJFnxZLGJVIwAdbNZLi5A70V6olQQT3gIZhGZFhRHbzICmTeH-KJAHbynA-ddCatP-e1QNQcnbBp9aGbFToigno4Ur5VpMWx6Vt8IZZd8l/s1600/15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVKkxx6ZWzS1MDczpsk1ScIbixH8isXKAiStbJFnxZLGJVIwAdbNZLi5A70V6olQQT3gIZhGZFhRHbzICmTeH-KJAHbynA-ddCatP-e1QNQcnbBp9aGbFToigno4Ur5VpMWx6Vt8IZZd8l/s1600/15.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 20pt; text-align: center;">
<b style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;">15. FEJEZET</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Én vagyok az első, aki
észreveszi a harmadik személy jelenlétét, de nem sokkal később Chad maga is
rájön, hogy nem csak ketten vagyunk. Körbenéz, és meglátja az öcsémet pár
méterrel mellettünk. Chad megigazítja a haját, majd megköszörüli a torkát, és
rám néz. Ha nem is teszi mindezt, tudom, hogy nekem kell megoldanom a felmerülő
problémát.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Cole, menjünk a
konyhába, oké? - szólalok meg végül, és kissé parancsolóan - mégiscsak én
vagyok az idősebb - ránézek, és mozgásra késztetem. Öcsém már tudja a járást a
házban, nem véletlenül van kulcsa is a lakáshoz, így ő az, aki először elhagyja
az előszobát. Még mielőtt én is a konyha felé venném az irányt, Chadre
mosolygok – igaz, nem túl hiteles volt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Nem sok idő, míg az
ember a bejárattól a hűtőig ér, ám most, hogy kínos csendben megyek a testvérem
mögött, valahogy nagyon hosszú távnak tűnik. Nem ilyenre terveztem a
találkozást több hét után, de a sors sohasem úgy hozza, ahogyan én azt
szeretném.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Figyelj, Cole… kérlek -
mondom, mikor a helyiségbe beérve sem néz rám, hanem e helyett a szekrényből
vesz elő egy poharat, és mindent csinál, csak éppen engem nem vesz figyelembe.
Sóhajtok egyet, és megtörten még egyszer megismétlem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Erre már felfigyel, és
végre rám néz. Szemében csalódottságot vélek felfedezni, és erre mintha egy
karót kapna a szívem, melyet a fiú folyamatosan forgat. Fáj látni, hogy így néz
rám, mert utolsóként szeretném, ha a családtagjaimtól kapnám meg ezt az
arckifejezést.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Tudom, Bridget, hogy
én mondtam meg a lakcímedet neki. De nem azért mondtam, hogy megint összegyere
vele!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Azt hiszem, talán nekem
a legrosszabb a „veszekedésem” a testvéremmel: sohasem üvölt, szinte még
halkabban is beszél. Ez valahogyan sokkal idegesítőbb, mintha becsapná az
ajtót, vagy elvonulna a szobájába.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Megint? Nem, Cole… nem
voltam vele együtt. Amikor hívtál, hogy nem tudsz hogyan hazamenni, én rögtön
mentem, emlékszel? Pedig ott voltam nála. És utána gyávának titulált, mert nem
mertem lefeküdni vele. Pedig nem is így volt, hanem inkább hazavittelek téged.
Úgyhogy, ha bántott vagy cikizett engem, akkor az azért volt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Cole erre idegesen
mozgatni kezdi lábát, és a hangulata rám is tapad. Következő pillanatban, mint
aki hirtelen gondolkodásból határozott el valamit, elindul felém. Ám mikor
látom, hogy nem is hozzám közeledik, mint egy gyors gondolat jut eszembe, hogy
merre is készül: Chadhez. Ezt megakadályozva a konyha ajtajához lépek, és
gyorsan becsukom azt. Rátámaszkodom, és az előttem lefékező öcsémre meredek.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ez nem old meg semmit,
kérlek. Én hiszek abban, hogy Chad felnőtt, és már nem követ el hibákat. Ha
igen, akkor sem okolhatom, mert senki sem tökéletes - kezdem megalapozni Chad
iránti véleményemet, mire a másikon egy pici enyhülést vélek felfedezni. A
borús ég szinte fekete hajat kölcsönöz neki. A szája szélén nem veszem észre az
amúgy szokásos kunkorodást, és ez elszomorít.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- De bántott téged -
mondja, mint aki próbálkozik megvédeni a testvérét. Tudom, hogy ha tudna,
bármiben segítene nekem. Ám elég önfejű vagyok ahhoz, hogy hallgassak rá.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Megölelem a srácot, és egyből
eszembe jutnak a bújocskáink, az "alkotó" szobánk, a park, ahova
lejártunk, és megannyi szép emlék, melyet neki köszönhetek. És egy pillanatra
ismét annak az önfeledt gyereknek érzem magam, hiába jóval magasabb az amúgy
fiatalabb testvérem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Most már nem -
motyogom a mellkasára helyezve a fejemet, és hallgatom nyugodt lélegzetvételét,
miközben ő megsimogatja a hátamat.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Bridget, a te
választásod - mondja megtörve a hirtelen beállt csendet, és hirtelen elszakítja
magát tőlem, amit így indokol - Na, ez túl nyálas.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Erre megütöm a
mellkasánál, és elneveti magát ezen a tettemen, majd kortyol egyet a pohárból,
ami már a pulton hevert pár perce. Én is elnevetem magam, és kezdem úgy érezni,
hogy nem is olyan soká’ ismét minden ugyanúgy fog menni, mint régen.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Na, jó... mielőtt elmegy,
sétáljunk ki, jó?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Innentől szinte akár
nyugodtan magukra is hagyhattam volna őket, mert egészen felnőttesen kezelték a
dolgot. Mintha Cole egy kicsit engedett volna kételkedéséből vagy az is lehet,
hogy csak simán bízik abban, hogy igazak a megérzéseim. Mindenesetre az öcsém
nem hozta fel a megtudott dolgot, hiába láttam rajta egy-kétszer, hogy felötlik
a nem is olyan régen történt beszélgetésünk.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Már sötétedik, amikor
Chad házában - bár kikérte magának, hogy az nem az övé - már egészen otthonosan
mozgok. Hol a kanapén üldögélünk, hol egy sorozatot kezdünk el nézni, hol a
konyhában eszünk valami csemegét. És szinte észre sem veszem, hogy az idő
telik.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ami pedig az öcsémet
illeti, úgy döntött, hogy pár napot nálam tölt, de mivel a mai délutánra
városnézést és vásárlást tervezett, így nyugodtan átmehettem volt
osztálytársamhoz. Bár az öcsém előszeretettel csatangol a belvárosban, legyen
az Gedney Hill, Dánia egyik városa vagy éppen London. Ő mindig is egy kíváncsi
ember volt, aki öt füllel figyeli a körülvevő világot. Szinte mindig van
barátnője, ám már fél éve szakított legutóbbi barátnőjével, aki azért hagyta
el, mert túl komoly volt. Pedig az öcsém nem komoly, csak szimplán érettebb
volt, mint a lány.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Mi van? - kérdezek rá,
miután a kanapén szorosan egymás mellett ülünk, ő a combomra téve a kezét. A
kérdésemre a másik csak megrázza a fejét, de közben látom rajta, hogy valamit
nem mondd el. - Figyelj, egyre gyakrabban nézed az órát. Valami biztos van -
jegyzem meg ráemelve a tekintetem, miközben Chad hátraejti a fejét az
ülőalkalmatosságra, és behunyja kissé fáradt szemeit.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Két iskolai barátomat
meghívtam vacsorára, és nem sokára érkeznek - amint elkezdett beszélni a szívem
összeszorult, és olyan, mintha tört döftek volna belé. A múlt hánytorgatása
csak rossz emlékeket idéz elő, és a mai napig ugyanúgy érzem a gyűlölködő
tekinteteket, bántásokat, mint akkor. - Szeretném, ha maradnál… csak nem tudom…<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Nem tudja befejezni a
mondatot, oké… értem én. Nem vagyok jóban az ismerőseivel, és nem is vagyunk
még régóta együtt, hogy hivatalosak legyünk. Persze, nem várom el, hiszen még
én sem tudom elmondani a szüleimnek, pláne nem a volt ismerőseimnek, akik nem
túl jó szemmel néznék a kapcsolatunkat.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Elmegyek akkor -
mondom, miközben az előszobába sétálok, mielőtt a vendégek megérkeznének a
sráchoz. Semmi kedvem ahhoz, hogy lássam bárkinek is az arcát. Ahhoz meg
végképp sincs kedvem, hogy beszélgessek is velük.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A bejárat elé érkezve
azonnal veszem fel a vékony felsőmet, és a táskámat a vállamra hajtom. Aztán
veszek egy mély levegőt, és még egyszer átgondolom az egészet Chad
szemszögéből. Ránézek az előttem leálló férfira, és elmosolyodom.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nincs harag? -
tudakolja meg a kiskutyaszemeit bevetve, tágra nyílva, miközben tekintetével az
enyémet keresi.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nincs -
válaszolom erre fáradt mosollyal az arcomon. A mai napi munka nehézségei, mint
egy villám, úgy érkezik a testembe: érzem a szemeim csukódását, a
koncentrációképtelen gondolkodásomat, és a lábaim nehéz súlyát. Egyszerűen csak
érzem a pincéri élet azon részeit, melyek már természetesek a mindennapjaimban.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Chad kezeivel megfogja a
derekamat, és közelebb hajolva csókot nyom a homlokomra. Lágy érintése azonnal
frissítéssel ér fel, de az még jobban, hogy megszólal a csengő. A gyomrom
összeszorul, a mellettem álló pedig tehetetlenül néz vissza rám.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Pár másodpercig csak
nézünk a másikra, hátha mond valami érdemlegeset a másik. Szinte végigpörög az
este további része a fejemben, és bármelyik verziót gondolom végig, nem
kecsegtet túl jóval az este.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Egyszer úgy is meg
kell történnie - mondom megvonva a vállam, ám kevésbé éreztem ezt igaznak. Csak
egyszerűen nem akartam rossz helyzetben hozni Őt, de nem is szeretném, ha
miattam megváltoztatná eddigi terveit a vacsorával.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Oké - mondja, és még
egy erős kézfogással adja tudtomra, hogy mellettem lesz, a közelemben, és nem
hagy el. Szeretném ezt elhinni.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Majd végül az ajtóhoz
lép, és kinyitja azt. Én mögötte, kellő távolságban állok, de így is hamar
észrevesz a két vendég, akik ugyanúgy meglepődnek, mint én magam. Ugyanis Heidi
és Ewan állnak egymás mellett, akik világéletükben utálták egymást, és engem
sem kedveltek különösképpen. Ewan a focicsapat tagja volt, és bár nem volt sok
közös bennük, mégis valahogyan a "nagymenők" táborát erősítették.
Heidivel eleinte jóban voltam, de eléggé megváltozott az évek alatt, így
amellett döntöttünk, hogy inkább hagyjuk ezt a barátság dolgot. Bár annyira nem
voltunk rosszban, mondhatni, hogy ő még meg is védett, ha valaki olyaz mondott
nekem.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Sziasztok! - köszön
először Heidi, és látom, ahogyan Ewan még kevésbé tud megszólalni. Heidinek
hosszú, barna haj lett, és eléggé úgy tűnik, mint aki vasalja. Még ha több
sminket is magára tenne, pedig én emlékszem azokra az estékre, mikor még
egymásnál pizsamapartit rendeztünk. Miért romlik meg minden barátnőmmel a
kapcsolat? Lehetséges, hogy magamban kell keresni a hibát</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"> - Ti együtt...
vagytok? - kérdez rá kíváncsian felvonva a szemöldökét, miközben az előszobában
leteszik táskájukat, cipőjüket pedig lehúzzák a lábukról. A lány kérdő
tekintettel ránk néz, és próbál olyan pontot keresni, mellyel megbizonyosodhat.
De mi három lépésre állunk egymástól, és még csak nem is nézünk a másikra.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Igen – válaszol végül
Chad határozott férfiasságával -, miközben én a tarkóm tövét kezdem el vakarni,
holott csak idegességemben teszem mindezt -, de mikor ezt kimondja, teljesen
lefagyok. Egy ideig csak a parketta monoton váltakozását vizsgálom a padlón, és
fel sem tudok nézni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Jó hallani – kontrázik
rá Heidi, és hangszíne őszinteségre utal. Felnézek, és próbálok mosolyogni, de
nem tudom, mennyire tűnik valódinak. Próbálkozom, de egyszerűen a jelenlétüktől
ismét tehetetlennek, reménytelennek és kiszolgáltatottnak érzem magam.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- A vacsorát pedig
megígértük, és el is hoztuk – húz ki egy tálcát az eddig jobb kezében tartott
zacskóból, amiben így messziről talán bolognai van. Nem is lepődöm meg azon,
hogy nem Chad csinálja a vacsorát: egyrészt borzalmasan főz, másrészt mindig a
meghívottak hoztak ételt és italt a bulijába – és nem tudom, hogy csinálta, de
mindig mentek a megszervezett eseményekre.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Az asztal arra - mutat
a fiú az egyik ajtó felé, nekem már nem mutatva újat. Mindkét vendég elindul,
és látom, hogy a lakos tőlem is ezt várja el. Rám néz, de egyáltalán nem látok
kérést szemében. Mintha azt várná, hogy kimegyek-e a házból vagy a konyhába
megyek. Végül az utóbbi mellett döntök.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Mindannyian az asztalhoz
ülünk. Chad a balamra ült, szemben pedig Ewan. Miközben a mikróban sorba
melegedik a tányérra kitett étel, hármasban maradok régi osztálytársaimmal. A
szalvéta szegélyével szórakozom, miközben néha iszogatom a vizet. És mégsem
tudom elérni, hogy ne szóljanak hozzám.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Hallod, Bridget…
remélem nem vetted komolyan, mikor banánt nyomtunk a képedbe. Nem gondoltuk
teljesen komolyan – szólal meg a focista fiú, miközben épp egy kortyot
próbáltam lenyelni. Majdnem félrenyeltem a hallottaktól, olyannyira lesokkolt,
hogy még a mai napig nem gondolja komolyan bármelyik tettét, mely rám irányul.
Pedig egyáltalán nem volt vicces, és ma sem éppen az.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Reméltem – válaszolok
visszafogva magamat, nehogy olyat tegyek, amit később megbánok. Próbálok kedves
lenni a másikhoz, de ha így folytatja, akkor ne lepődjön meg, ha olyat mondok
ki, mely nem éppen lesz szép. Nem tettem sokszor így, de már érzem, ahogyan a
levegőt is alig veszem, mert félek, hogy ha elég levegőt szívok be, akkor egy
lélegzetvétellel a másikhoz vágok valamit.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Bridget, azért valld
be így utólag, hogy nem volt az olyan vészes! – teszi hozzá Heidi nevetve, mire
én kissé tovább tartom behunyva a szemem. Ha nyitva tartom, akkor a
rémálmaimmal nézek szemben, ha csukva tartom, akkor eszembe jutnak a múlt
képei. Ha ez el is múlna, hallom Heidi kacaját, és Ewan hangját, ami megint
visszarángat a jelenbe.</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Mi a téma? – jön Chad
a tányérokkal, és hálát adok Istennek, hogy nem kell felelnem az előző
kijelentésre. Chadre mosolygok, majd fapofával ülöm végig a beszélgetést,
szinte undorodva eszem a tésztát, és alig várom, hogy elmenjenek.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
</div>
</div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-65572294379557325082014-10-29T18:27:00.003+01:002014-11-29T15:42:45.811+01:0014. fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Drága olvasók!</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
Bocsánatot kérek, amiért tegnap nem tudtam hozni. Sajnos a kódolás kifogott rajtam, és nem akartam, hogy összevisszaság legyen formázás terén, úgyhogy ma hoztam :)<br />
Kinek hogy tetszik a rész? Már unjátok? ;)</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 20pt; text-align: center;">
<b style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;"><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje44onZ9YYS53pVRDhV4k43Vk_AB4aN3WNgHUTowFMIFFtEh0DMA2foIVq7nk9jN_9HY-BxKn8ZGu6jWN07knb2fzgNdfg__YOeJBbuhNU965CFpcvtCew-kgVUpwKUAIAjQ91UlZ3gaA2/s1600/14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje44onZ9YYS53pVRDhV4k43Vk_AB4aN3WNgHUTowFMIFFtEh0DMA2foIVq7nk9jN_9HY-BxKn8ZGu6jWN07knb2fzgNdfg__YOeJBbuhNU965CFpcvtCew-kgVUpwKUAIAjQ91UlZ3gaA2/s1600/14.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 20pt; text-align: center;">
<b style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;">14. FEJEZET</b></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="line-height: 20pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16px; line-height: 18.3999996185303px; text-align: center;">Ez a nap úgy kezdődött, ahogy általában. Minden a normális kerékvágásban ment tovább. A </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Temze nyugodtan, talán kissé mélabúsan is folyt a medrében. </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;">Nem. Ez hazugság lenne, ugyanis a mostani reggelemen egy nem mindennapi
esemény történt: Chad meglátogatott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Szia! - köszönök neki szélesen mosolyogva. A férfi a
szokásos öltözetében van: egy ingben, és egy szürke, csíkos mintázatú zakóban,
valamint egy selyem, vörös nyakkendővel. Soha nem néztem meg még, hogy mi van rajta. Mindig is a kék szemét vagy az arcát mustráltam, ám ahogyan végigtekintek rajta, mintha már több ezerszer lefényképeztem volna magamban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Szia - köszön vissza somolyogva, majd engedélyem nélkül belép a házba, és
maga után becsukja azt. Rám emeli a tekintetét, és mielőtt túl közel lenne
hozzám, megjegyzem:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nem tűrted be rendesen az ingedet - mutatok rá az említett ruhadarabra,
miközben élvezem, hogy húzhatom egy kicsit az agyát. Megcsóválva a fejét, eligazgatja az anyagot a kezével, de egy számomra látható részen még mindig nem
tűrte be. Odamegyek hozzá, és miközben elnevetem magam, ezt mondom - Borzalmas
vagy!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">És ezzel a szöveggel nekiállok, és saját magam tűröm be a másik ingjét,
miközben nem nézek rá, de így is tudom, hogy mosolyog. Mikor befejezem, minden
szó nélkül a konyha felé indulok, és ezt kérdeztem tőle:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Kérsz kávét? - nézek hátra, hogy megbizonyosodjak arról, hogy követ. És
nem kell csalódnom, mert Chad igenis követ, miközben kaját mosoly terül el az
arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Hogyne - válaszol, mikor a gőzölgő kávéhoz lépek, és a kikészített, lila
színű bögre mellé még egy másikat helyezve, öntök a forró italból. Mielőtt még
felemelhetném az üvegeket, karokat érzek meg a derekam körül, és a testem köré
fonódik. A hirtelen összehúzódott izmaim elernyednek, miközben a másik a
nyakamra fekteti fejét. Egy ideig - ki tudja, talán egy percig? - csak
csendben, mozdulatlanul állunk a szél okozta függönymozgás susogását hallgatva.
Ebben a pillanatban érzem először azt, hogy csak vagyok. Nemes egyszerűséggel
csak én - és természetesen Ő. Semmi munka, probléma, családi gondok nem
terhelik a vállamat. Igen, egy pillanatra ezt elhittem. És az érzés, mint egy maró
fájdalom, máris az emlékezetembe vésődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- És kész is van! - jelzem Chadnek, és a kezébe nyomom a meleg bögrét, ám
mikor kortyolunk az italunkban, sem távolodunk el a másiktól. Rám mosolyog, de
nem azzal, amivel lány szívek tízeit akarja meghódítani. Ez volt valójában Ő.
És nem akarok nagyképű lenni, de mintha ezt a mosolyt csak én kaptam volna.
Legalább is szeretném ezt hinni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Többször is jövök hozzád - mondja, majd az üressé vált bögrét a
mosogatóba helyezi, ezzel ellépve tőlem. Egyből megérzem a hiányát, melyet a
távolsága okozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nem tiltanám meg - válaszolok erre, és a mosogatóhoz lépek, hogy
megtisztítsam az üvegeket. Nem tart sokáig, de végül még néhány sétát elvétve a
házba, megegyezünk abban, hogy indulnunk kell a munkahelyre. Egyáltalán nincs kedvem
dolgozni, csak vele akarok lenni, a kanapén ülni kettesben, és nézni egy idióta
filmet, amit kritizálhatunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Na, mehetünk...Vöröske? - kérdez rá a régi becenevemet használva. Egy
ideig csak nézem göndör, sötétbarna - már-már fekete - tincseit, és csak nézek
rá, mint aki totálisan belezúgott a másikba - talán nem így lenne? Erre
elmosolyodom, és a táskámat a vállamra téve kilépek a házból, és Chad után
becsukom a kissé nyikorgó, sokat elviselt ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Az idő nem meleg, de nem is fújt a hűvös szél. Inkább csak néha érzem, hogy
a szellő kicsit arrébb mozdítja egy-két hajszálam. Kilépve az utcára pedig
teljesen ránk süt a nap, amiért egy fokkal melegebbnek tűnik az idő, mint
amilyen valójában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Nem is tudom, melyikünk kezdeményezett először, de pár pillanattal később
már kéz a kézben sétáltunk a metróállomás felé, miközben felhoztuk György
herceg születését, az aktuális x faktort és még sok-sok mást, míg végül el
kellett válnunk a munkahely előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Feladó:
Lucy.Dale.88<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Téma: Re:Sajnálom<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Kedves Bridget!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Nem hittem volna, hogy valaha kapok e-mailt tőled vagy valaha újra
értesülhetek rólad. Ezért jó pár napig nem válaszoltam, hogy át tudjam gondolni
az egészet, és arra jutottam hosszas gondolkodás és fényképnézegetés után
(emlékszel még a másodikas bálunkra? ;] ), hogy bizony hiányzol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Nem volt fair tőled, hogy megszakítottad a kapcsolatot velem. Hiszen hiába
próbáltam az öcsédet unszolni, hogy mondja meg, mi van veled, nem volt hajlandó
válaszolni. Szüleiddel ugyanez volt a helyzet. És még egy lehetőségem maradt…
Chad. De ő sem tudott semmit, ám láttam rajta, hogy ő ennek nem örül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Hol vagy? Nem találkozunk? Lehet, hogy furcsa lesz, de meg kell próbálni,
nem? Legalább azt, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásunk bármelyikünk
részéről. 8 év hosszú idő, és szerintem veled is sok minden történt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Bár azt nem hittem volna, hogy még mindig Chad az, aki meghatározó személy
az életedben. De hát a középiskolában is fülig szerelmes voltál belé, csak
magadnak sem vallottad be. Én azonban már nevelek egy gyereket egy csodálatos
pasival, és úgy döntöttünk, hogy kell még egy gyerek. Annyi mindent kell
mesélnem! Muszáj találkoznunk!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ölel,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Lucy – régi, jó barátod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A munkám lejárta után rögtön a
kijárat felé veszem az irányt, ahol szinte biztosra vehetem, hogy Chad állni
fog. Már látni szeretném a fiút, hiszen reggel nem volt alkalmunk találkozni,
mivel a fiúnak egyéb dolga volt, ám ez eltörpült az elmúlt napok együtt utazása
mellett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Kilépve a hűvös szél a
hajamat a hátam mögé fújja, a fák lombkoronáját is megviseli kissé az erős löket.
Körbenézve nem Chadet pillantom meg, hanem a kollégája arcát, akivel általában
együtt szokott dolgozni. Ám nem sokra rá megpillantom őt is, egy
kocsikulccsal játszadozva sétál vissza nyugisan, míg meg nem látva engem
szaporábbra veszi a lépteit.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: small;"><span style="line-height: 20pt;">- Egy pillanat, jövök is
- mondja a férfi, és egy gyors, de annál inkább hatásosabb szájra puszit ad, és
rám mosolyog. Épp menne is befelé, mikor észreveszi fülig érő mosolyomat, és a </span></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 26.6666660308838px;">boldogságtól</span></span><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: small;"><span style="line-height: 20pt;"> csillogó szemeimet. - Nocsak, mi történt? - kérdez rá kíváncsian,
és megfogja az egyik kezemet, miközben végig rajtam tartja a tekintetét.</span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt; line-height: 20pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Lucy visszaírt, és
mintha megbocsájtott volna nekem, és találkozni is szeretne velem - mesélem
neki boldogan, mint egy örömhírt, mire ő biztatóul megszorítja a kezem, és bemegy
a hotel épületébe, hogy elintézzen még egy-két dolgot a távozása előtt.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Én addig a szálló
előterében fekvő padra ülök, és keresztbe teszem a lábaimat, miközben a szemben
elterülő parkra pillantok, és behunyva a szemem a beleszippantok a kevésbé ismert
londoni illatba.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Pár pillanattal később jelent meg Chad, immár a kis oldaltáskájával, mely
keresztben lógott a válláról. Elköszön kollégájától, majd hozzám lépked, és
megfogva a kezemet engem is sétálásra buzdít. Mondanám, hogy már megszoktam
keze érintését vagy akár a csókját, de ez a pár nap vagy hét még nem volt elég,
és tudom jól, hogy egy darabig nem is lesz elég. Csak erre vágyok, Rá és a
csókjaira, melyek erőt adnak a mindennapijaimhoz és poénjaival elfeledteti
velem a fáradalmakat, melyet nagy valószínűséggel a munka okozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- És mit írtál vissza neki? - kérdez rá, mikor már a következő utca
macskaköves járdáját koptatjuk. A férfi - ilyenkor mindig inkább gondolok
srácra, mert mégiscsak középiskolába ismertük meg egymást - tekintetét le sem veszi
rólam, mely néha örömmel tölt el, ám egy idő után már hebegek-habogok, mert a
nézésével elfelejtem, hogy mire is gondoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Hát, kezdjük ott, hogy fél óráig csak mentem a lakásban össze-vissza,
mert nem tudtam mit írjak neki. Aztán írtam, és igazából mindent összehordtam,
amit csak lehetett. De megkérdeztem, hogy hol lakik, mert azért mégsem mindegy,
hogy londoni vagy esetleg még gedney hilli – mondom boldogan, és néha Rá nézek,
néha az alattunk egyre inkább eltünedező macskakövet felváltó betont szemlélem.
A már ilyenkor alacsonyan járó nap, a kellemes narancssárgás égbolt, és az
elhaló csicsergés eszembe juttatja, hogy nem is olyan sokára ősz lesz. Hogy
milyen gyorsan eltelt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- És engem megemlítettél? – kérdez rá pajkosan, közelebb lépve hozzám,
talán még egy kicsit suttogva is, mire beleboxolok a felkarjába. Kicsit
izmosabb, mint amilyenre gondoltam, de ezt próbálom nem kimutatni, miközben a
másik felnyög a hirtelen ért fájdalmától – hupsz, egy kicsit erősen ütöttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ne legyél egoista! – figyelmeztetem, de egy cseppet sem gondoltam
komolyan. Talán az is a jó a kapcsolatunkban, hogy mindig nagyon őszinték
vagyunk a másikhoz. És esetleg azért is alakulhatott ki köztünk bármi, mert nem
voltunk képmutatóak a másikkal, vagy ha még meg is szerettük volna a másikat
ismerni, úgy hárítottunk, mintha már előre sejtettük volna a jövőt. És lám-lám,
ez lett belőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ne legyél egoista! – utánozza, vagy legalábbis próbálja utánozni előbbi
megszólalásomat, de inkább hangzik egy macska nyávogásának, mikor az ember
rálép az állat farkára, mint egy nő hangjára. Erre a kijelentésére pedig ismét
felé nyújtom ökölbe szorított kezemet, hogy megint megüthessem, ám most már
előreláthatólag készült, és arrébb ugrott. Nem hagyva magam, utána megyek, de ő
is futásnak ered, így végül London elnéptelenedett utcáin próbálom elkapni,
miközben tudom, hogy épp csak annyira erőlteti meg magát, hogy ne kaphassam el.
Nevetve, levegőtől folyamatosan elszakítva sietek utána, de egyszer csak
megunom, és Chad is megáll. Bevár engem, majd a nyüzsgő metróállomás
bejáratához lépkedünk. Mikor odaérek hozzá, meg szeretné fogni a kezem, ám én a
hátam mögött összekulcsolom azokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nem vagyunk jóban – jegyzem meg mosolyogva, miközben a mozgólépcsőhöz
sétálunk. Nem is számítok semmire, mikor is Chad megfogja hátul a kezeim, és
minden erőlködés nélkül szét tudja fejteni azokat. A tenyeremen nyolcas
alakokat ír le egészen addig, míg a sínekhez nem érünk, és meg nem látjuk az
érkező metrót. Még csukás előtt az egyik ajtón bemegyünk, és az üresen maradt korlátba
kapaszkodunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Arra gondoltam, hogy ha összejönne, akkor Jucy átjöhetne hozzám
vacsorára, és te is ott lehetnél. Mármint most már úgy gondolom, hogy ott kéne
lenned, mert Lucy előbb-utóbb úgyis megtudja, hogy mi van köztünk. Mindig is
kiszámítható voltam, szerinted is? Vagyis mindig tudtad, hogy hazudik az
érzéseimről? – kérdezem csakhogy végre ne csak én beszéljek, de a másik csak
néz, és néz, de semmit nem tesz. Mikor rápillantok, halványan elmosolyodik,
mire én kicsit értetlenül meredek rá. Közelebb hajol hozzám, és megcsókol. A
meglepődésemet hamar túlteszek, és mosolyogva visszacsókolom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ezt most miért? – tudakolom meg tőle, mikor eltávolodom. Szám szélén mély
gödrök alakulnak ki mosolyom miatt, és egyre csak göndör, szinte fekete
tincseit vagy szája kunkorodását bámulom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Mert hiányzott – mondja őszintén, mire egy rövid mosoly után elfordulok,
és a kinti csövek hálózatát figyelem, míg a fejembe szökő vér el nem tünedezik.
Nem szoktam hozzá Chad ilyesfajta bókjaihoz, és valószínűsítem, hogy nem is
fogok soha, mert ritka pillanatok lesznek ezek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Miután megérkeztünk a Tooting Broadwayhez, minden előzetes megbeszélés
nélkül egy felé sétáltunk. Azt nem tudom, hogy pontosan merre lakik, mert
másnaposan nem térképeztem fel a helyet, de tudom, hogy nem ott lakik, ahol én.
És mégis arra megyünk, mint ahol az én lakhelyem van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Mit tervezel, te? – kérdezek rá nem túl sokat sejtetően, mire a másik
elneveti magát, és közelebb húz magához egy hideg szél után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Csak hazakísérni – válaszol megvonva a vállát, majd közelebb hajolva ezt
mondja – Mert te? – tudakolja meg azzal a mosollyal, mellyel már a
középiskolában is hódolni tudott – van amiből nem tud kinőni. Megrázom a fejem,
majd annyival le is tudom a kérdését.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Egészen hazáig felhozzuk a tegnap esti híreket – miután kiderült, hogy
mindketten azt néztük vacsora közben -, de beszéltünk a családtagjainkról is,
és Lucy-ról is, akinek már több csöppsége volt. És meglepő módon Chad nem tűnt
olyannak, aki nagyon ellenezné, hogy Lucy-nek már gyerekei vannak. Bár az nem
jelenti azt, hogy Chad attól még szeretne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Említettem már, hogy tetszik az előszobád? – kérdezi meg, mikor belép, és
leveszi a cipellőjét a hallban. Tekintetével a teret vizsgálgatja, majd rám
néz. Közelebb lép hozzám, majd ezt mondja – Bár a hálószobád biztos jobban
tetszik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Megrázom a fejem megjegyzésére, de közeledő testének nem tudok ellenállni,
és én kezdeményezem a csókot. Nyakánál fogva közelebb húzom magamhoz, majd
érzem ahogyan derekam köré fonja kezeit. Ám a síri csendben akaratlanul is
meghallok egy torokköszörülést, és tudom, hogy az nem Chadtől származik.
Azonnal eltávolodok a férfitól, és akkor veszem észre Cole-t, amint éppen az
ajtófélfának támaszkodik.</span></div>
</div>
</div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-71001020125609270762014-10-14T21:33:00.002+02:002014-10-14T21:33:51.049+02:0013. fejezet<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Kedves Olvasóim!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nahát! Nem hittem volna, hogy a késések ellenére összejött a 10 rendszeres olvasó. Természetesen tudom, hogy ez a történet nem olyan, amiért rohannak az emberek elolvasni, de én hálás vagyok annak a 10 olvasómnak, mert ők megértik Bridgit és Chad bonyolult múltjával összekuszált jelenét ;)<br />
Jó olvasást kívánok, </div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvvOBhje_S2yMvQZUaQYPDRPZVN2kD_jTtXXdlyRWaCPrNqr6gxZ5SNCb1NHpdbMgCgolp-c8XDEJ7RqPQJjlaJvnrvTUin2F53hELqr-i7vhiwvK-vx3Qvcuc27AlimjUv2odztrQ1soo/s1600/13.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvvOBhje_S2yMvQZUaQYPDRPZVN2kD_jTtXXdlyRWaCPrNqr6gxZ5SNCb1NHpdbMgCgolp-c8XDEJ7RqPQJjlaJvnrvTUin2F53hELqr-i7vhiwvK-vx3Qvcuc27AlimjUv2odztrQ1soo/s1600/13.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><b>13. FEJEZET</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><b><br /></b></span></div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A héten az első és utolsó munkanapomon, pénteken sietek hazafelé a metróra,
hogy elérhessem a minél hamarabbi járatot. Magassarkú cipellőmben visszhangzik
a földalatti sétáló, azonban mások hangja is felerősödik, így eltörpül a többi
mellett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Az elmúlt négy napban kellően kipihentem magam, így a mai napnak már friss
erővel neki tudtam vágni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A sín mellé érve az interaktív táblára nézek, és az mindössze csak két
percet ír a következő járatig. Megfordulok, hogy a fal mellé állhassak, mikor
megpillantom Chad-et, amint pár lépésre tőlem megáll. Végül ott maradok, és a
szemközti falat pasztőrözöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Megbeszéltük, hogy reggel együtt megyünk - emlékeztet ő is a semmibe
bámulva, miután a balamra lép. Vörös, hosszú hajam meglibben, ahogyan a
közeledő metró hozza szelét, de én így is mereven nézek előre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Azt hittem, arra a metróra fogsz szállni - indoklom meg, hogy miért nem
tartottam be az ígéretemet. És mikor a földalatti lassítani kezd, majd végül megáll, a jármű ajtajánál mindketten beszállunk, és
ugyanahhoz a korláthoz állunk. Erősen figyelek arra, hogy kezem nehogy hozzá
érjen, miközben arra koncentrálok, hogy nem... ő nincs itt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Kerülsz engem - mondja pár perc elteltével Chad, és a találkozásunk óta
először pillantok rá, mert kíváncsivá tesz, hogy ő hogyan gondolkodhat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nem mondod...! - jegyzem meg ironikus hangvételben, és eltűröm egy
tincsemet a fülem mögé. Idegességemben racionálisan gondolkodni sem tudok, és
már azon filózom, hogy leszálljak-e a következő megállónál, holott még közel
sem vagyok az otthonomhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Miért? - tudakolja meg őszinte tudatlanságban a másik, amit egyfelől
megértek, mert magam sem tudom, mi zajlik le pontosan bennem. Azonban
tudhatná... legalább a régi Bridgetre alapozva, hogy a csók nem oldott meg
semmit. Inkább még jobban felkavarja az életemet, ami eddig nyugodt mederben
folyt - ahogyan csak a Temze teszi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Szerinted miért? - kezdem először egy kérdéssel, ám a férfi kiskutyaszeme
nem segít nekem abban, hogy ugyanolyan távolságtartó legyek, mint amilyennek az
elmúlt napokban elterveztem. Dühödt pillantással sem érek el semmit, Chad pedig
a folytatást akarja hallani. Mély levegőt veszek, és összeszedem a
gondolataimat. - Emlékszem mindenre, amit középiskolában tettél. A bántásaidra,
a durva poénjaidra, a haverjaidra és arra is, mikor végleg összetörtél. És én
szerettelek, mégha gyűlölni is szerettelek volna. Gyűlölöm, hogy nem tudlak
gyűlölni, mert még mindig ugyamúgy érzek irántad, mint akkor. De te nyilván ezt
most is kihasználod - fejezem be végül, és nem is igazán figyeltem reakcióját,
mert a múlt emlékei jutottak eszembe. Mintha csak a régi idők történései pörögtek
volna le a fejemben, mint egy összevágott videó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A férfi egyáltalán nem segít a helyzetemen. Arra számítok, hogy valamit
mondani fog. Esetleg megnyílik előttem. Vagy szimplán csak tesz valamit.
Bármit. De nem tesz semmit. És ez jobban megőrjít, mint a középiskolában tett
bármelyik cselekedete.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Rendben - mondom, és hirtelen ötlettől eltökélten szállok le a metróról,
mely már közeledő zárását jelezte. És egyáltalán nem voltam még az otthonom
közelében, de egyszerűen nem tehettem mást. És ezért csak nézem, ahogyan volt
osztálytársam és a jármű felgyorsul, majd eltűnik az alagútban. És megvárom,
míg a következő metró elvisz engem a Tooting Broadwayhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A délutánomnak hasonlóan kéne telnie, mint pár hónappal ezelőtt. És egyszerűen
megőrjített, hogy nem tudok másra gondolni csak Chad-re, aki ahelyett, hogy az
iskola végeztével kilépett volna az életemből, még nyolc év után, ugyanolyan
hatással van rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Most már nem tudom titkolni. Főleg, hogy már neki is bevallottam. Hogy szerettem,
és hogy mindig is szeretni fogom, mégha az eszem hadban áll is a szívemmel. És ez
egy olyan harc, amit semelyik sem nyerhet meg igazán. Ha a szívem szerint
döntök, megint csalódom. Ha az eszem szerint, akkor nem tapasztalom meg a
csalódás előtti felhőtlen boldogságot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Próbálom valahogyan elfelejteni: becsukom a szemem, a fejemre ütök, vagy
egy komédiát nézek a szobámban. Ám, ha becsukom a szemem, megjelenik előttem az
arca. Ha kinyitom, pedig eszembe jut a mosolya, melytől azonnal belezúgtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Az pedig, hogy semmit sem mondott, végtelenül feldühített. És nem tudom,
hogy melyik is lenne a rosszabb: tudni az igazságot, mely lehet, hogy fáj; vagy
nem tudni a másik gondolatát, de akkor reménykednék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Éppen olvasok, vagyis inkább,csak próbálok olvasni, mikoris megszólal a
csengő. Ki kereshet ilyenkor? - teszem fel a kérdést magamnak. Nem szoktak péntek délután hogylétem felől
kérdezni a szomszédok, Chad pedig nem tudhat a lakhelyemről. Odabattyogok az
előszobához, majd a kukucskálón keresztül kitekintek az illetőre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Még egy hosszú öt másodpercig gondolkozni is elfelejtek. Nem látok semmit,
nem érzékelek semmit, mintha szimplán csak lennék, mint egy tárgy, amit néha
használnak, néha a padláson porosodnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Hogyan találtál meg? - kérdezem erőteljes hangon Chadtől, de közben a
biztonságot adó ajtó elválaszt minket. A férfi jelenlétemre felkapja a fejét,
viszont amint leesik neki, hogy nem fogom beengedni, szitkozódni kezd magában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Egyetlen embert tudtam megkérdezni - hallom meg hangját, miközben a
kukucskálótól eltávolodom, és nekitámaszkodom az ajtónak. Behunyom a szemem, és
élvezem, hogy hallhatom a hangját. Mielőtt megkérdezhettem volna, maga szólalt
meg - az öcsédet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Persze. Hisz ki más tudna arról, hogy hol élek? Lucy még azt sem tudja,
merre lehetek. A szüleimmel Chad nem tartja a kapcsolatot. Colin pedig tudja,
hogy hogyan érzek az iskolatársam iránt, mégha titkolnám is előtte. Az öcsém
pedig nem tétovázva, hogy megint ballépést követek el, megadta a lakcímemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Mit akarsz? - nyitom ki az ajtót vehemesen, dühvel megtelve, miközben
Chad meglepődött arcával találkozom szembe. A férfi ugyanolyan szerelésben van,
mint a legutóbbi találkozásunkor, míg én az otthoni, fekete leggingben és egy
túlnyűtt vaj színű pólóban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Tudom, hogy elcsesztem régen. Tisztában vagyok vele, hogy hülye voltam.
És ez lehetséges, hogy nyálas lesz, ugyanis soha nem tudtam kimondani az
érzéseimet, de szeretlek! - vallja be megtört hangon, és őszintén. A lélegzetemet
is visszafojtom, és csak erős belégzéseimkor tudatosul ez bennem. Eszembe jut a
múltkori eset, mikor én vártam reménytelenül a válaszára, és erősen
próbálkozok, hogy a másiknak ne kelljen hasonló élményben részesülni. Ám
egyszerűen egy hang nem jön ki a torkomon, mely annak köszönhető, hogy a
gondolataimat sem tudom helyrerakni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Honnan tudjam, hogy nem ugyanolyan vagy, mint a középiskolában? - hadarom
el, mikor a srác közeledő testére leszek figyelmes. Az eszem azt diktálja, hogy
hárítsak, ezért lépésekben mentem hátrafelé. Ám tudom, hogy Chad már
megbizonyosodott afelől, hogy szeretem. Folytatom esetlen próbálkozásomat - Nem
tudhatom, hogy megint kihasználod az érzéseimet. Vagy esetleg koppintasz pár
hónappal később...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Mondtam, és mondtam a magamét, de a srácot nem tudtam eltántorítani, és
nagyon határozottnak bizonyul. Chad már nagyon közel van, és ahelyett, hogy
elfordulnék vagy eltávolodnék tőle, csak nézem, ahogyan pár centire egymástól
állunk, néhány ponton testünk a másikhoz ér. A kék szeme erősen ragyog, és a
házam fakó színét meg sem közelíti. Erősen kell koncentrálnom, hogy a
tekintetem ne az ajkaira tévedjen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Válaszhatsz. Megcsókolsz vagy elmegyek - szólal meg rekedtes hangjával a
férfi, miközben látom, ahogyan keze a combom körül tétovázik. Másik pillanatban
pedig a hullámos, vörös tincsimet nézi erőteljesen, mint aki fél a szemembe
nézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Te most megzsaroltál? - akadok fent, és összefonom a kezeimet a mellkasom előtt.</span><span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16px;"> Chad erre
megforgatja a szemét, és mintha csalódottságot fedeznék fel az arcán, megfordulva elindul. Hihetetlenségemben, amiért komolyan vette előző kijelentésemet,
elnevetem magam, majd megfogom a kezét, és erre visszafordítja fejét. Nem is
tétovázva, a világ összes problémáját eltemetve megcsókolom őt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Először bizonytalanul indul a csók, mintha nem lennék tisztába a másik
érzéseivel. Aztán a férfi nyelve már felfedezőútra indul a számban, és megfogja a
derekam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ez a csók nem olyan, mint a középiskolában. Sokkal inkább már felnőttesebb,
amiben már van felelősségérzet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Tudod, hogy... egy csókkal... nem lesz minden megoldva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Mondom, miközben ő pillangópuszikkal hinti el a vállamat, nem is sejtve,
hogy ezzel milyen elektromosságot képez a testemben</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">És nem volt igazam. Mert ezzel a csókkal minden meg volt oldva.<o:p></o:p></span></div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-38449452745022596512014-09-23T19:51:00.003+02:002014-10-12T16:10:23.310+02:0012. fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Tisztelt olvasóim!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem hosszabb az előző fejezetnél, de nem is akartam nagyon húzni ezt a részt. Nem tartom fontosnak, hogy erről öt oldalt írjak, mert az csak húzás lenne. Inkább hozok rövidebb részeket, de legalább rendszeresen. Én legalább is így gondolom.<br />
Azonban hiába szeretném ezt betartani, már beértem magam. Úgyhogy átváltok a kéthetes hozásra addig, míg nem sikerül többet írnom. Az iskola kiszívja az összes energiámat hétköznap, és hétvégén is. Remélem azért örültök a résznek <3</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkxalLbfVl45SzONkoggJ7eenyKLNkOhyphenhyphen4qFVjpszo7P3qAOuS3In3NmjxKBduukqfleUUj_OIJPBQwABlCegdGLpySBhVHziMfpcLFTH3jnQBQMFIkCoTwjD9VSjl9s-tM996hyIw-j3P/s1600/12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkxalLbfVl45SzONkoggJ7eenyKLNkOhyphenhyphen4qFVjpszo7P3qAOuS3In3NmjxKBduukqfleUUj_OIJPBQwABlCegdGLpySBhVHziMfpcLFTH3jnQBQMFIkCoTwjD9VSjl9s-tM996hyIw-j3P/s1600/12.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b>12. FEJEZET</b></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Következő reggel ahányszor csak úgy osztanak ki, mielőtt kilépek az ajtón,
megnézem, hogy Chad nem láthat-e. Azonban szerencsémre az étterem belső
részében kell kiszolgálnom ismert hírességeket, és ők lekötik a figyelmemet
Kuoval és a többi kollégával, akik szintén nagyon lelkesek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Azonban reggel, felkeléskor akaratlanul is a férfi jutott eszembe, érdes
szája, tengerkék szeme, göndör, barna haja. És mindannyiszor eszembe jut a csók
is, melytől nem hogy eltoltam volna magam, még viszonoztam is azt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Miért változott volna meg 8 év után? Miért ne lehetne olyan, mint akkor?
Bunkó, arrogáns, kiszámíthatatlan és öntelt. Ezek jellemezték őt azon kívül,
hogy hobbija az én szekálásom volt. Eltűrtem szépen, csendben, ha éppen nem
akasztott ki olyannyira, hogy kénytelen voltam kiállni magamért. Azonban
ahelyett, hogy minden alkalommal megvédtem volna magam, Chad kiformálta minden
szavam, és gúnyt űzött belőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A csók égető érzése nem akar elmúlni, és akárhányszor megyek mosdóba arcot
mosni, akárhányszor iszok, nem tudom eltüntetni láthatatlan nyomát ajkaimról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Nem akarok Chad-del találkozni. Minden óra végén már
összekészítem a cuccaimat annak a reményében, hogy ha gyorsan átszelem az
iskolát, akkor esélyem sem lesz találkozni vele.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Lucy észhez térített, és már nem akarok semmit a
sráctól. Természetesen érzek iránta valamicskét, de tudom, hogy ebből sohasem
sül ki jó.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A legutóbbi csók óta nem találkoztunk. Ha igen is,
ügyeltem arra, hogy ne vegyen észre. Ám a sors ellenem volt, mert mikor
nekicsapódva valakinek tankönyvekkel a kezemben kérek bocsánatot, tovább
haladnék... csak egy gond volt. Chad-nek ütköztem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Megsemmisülten állunk ott mindketten, megfeledkezve
arról, hogy tulajdonképpen ő és én is órára sietünk. A folyosó már üres, a
tantermek megteltek diákokkal.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Mennem kell - szólalok meg erősen kapkodva a
levegőt, miközben arra az ajtóra szegezem a tekintetem, melyben az órám lesz.
Az ajtó becsukva, valószínűleg a diákok bőszen leckét másolnak.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nekem is kéne, szia - köszön el sietősen, de mikor
mellém ér, szájon puszil.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Teljesen lesokkolódom, és már csak hallom, ahogy Chad
lépteinek hangja egyre halkabb.</span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ha a tanár alakját nem vélem felfedezni
szemben, valószínűleg még pár percig kővé dermedve ott állnék. </span></i><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Berohanok a terembe még a tanár előtt, majd helyet
foglalok az első padban - mivel már csak ott maradt hely. És azon gondolkozom,
melyik is volt a jobb csók: az első vagy a második?</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Bridgit! - csattogtatja össze ujjait szemem előtt Nia, miközben
elméletileg a koktélt kéne csinálnom. Csinálom is, csak valószínűleg már fél
órája ugyanazt a körkörös mozgást végzem a kezemmel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Tessék - mondom bágyadt arccal, és neki adom az elkészült italokat.
Tálcára teszi, majd barnás bőre eltűnik látószögemből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ráteszem a kezem a pultra, majd a tömegre tekintek. Arcokon különböző érzelmeket látok: boldog, hihetetlen, fáradt arcok beszélnek egymásnak, vagy éppen
hallgatják a másikat. De egy pincérnek csak egy feladata van: hogy észrevegye,
ha vevője éhes vagy szomjas.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Miss Vilson! - szólít meg valaki oldalról, mire kíváncsi szemekkel a hang
irányába fordulok. Az igazgatónő az, akinek szélfutta haja és tekintete
arra utal, hogy még sok mindent el kell intéznie. Folytatja közelebb lépve
hozzám - A melegre való tekintettel italt kéne osztani a dolgozóknak. Szeretném
rád bízni, meg még néhány lányra. Kuo és Zoe már kint várnak a folyosón - kéri
meg türelmesen a főnök, majd a határozott bólogatásom után továbbáll. Mint
ahogyan mondta, a lányok már kint várnak engem, és nincs is más hátra, mint
hogy a takarító kiskocsin telepakolt vizes poharakat szétosztogassuk a
dolgozóknak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Arra azonban később jövök rá, hogy tulajdonképpen Chadhez is valamikor
odaérünk. Egy részem azt kívánja, bárcsak valahogy kikerülhetnénk az előteret.
Másik részem viszont látni szeretné őt. Hogy miért? Mert szeretném tudni,
mennyire gondolja komolyan. Hogy hogyan is tekint a kapcsolatunkra. És
egyáltalán jelentett-e neki valamit a csók.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Én megyek a recepcióshoz, te menj a futárhoz. Bridgit, te meg a parkolófiúhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ettől az egyetlentől tartottam: hogy még okom is legyen odamenni. Legbelül
azt szeretném, ha Ő lenne az, aki kezdeményezne. Viszont tudom, milyen az élet.
Nem igazságos. Így tudom - ahogyan Lucy is egykor megmondta -, hogy vigyáznom
kell vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nem lehet inkább nekem a futár? - kérdezem esendő hangnemben a Zoe
nevezetű, hasonló korú nőtől, akinek szív alakú arcát vállig érő egyenes haja
foglalja keretbe. Rám néz kék szemeivel, majd bocsánatkérően eliszkol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Akármennyire is szeretném, nem készültem fel arra, hogy találkozzak vele.
Hiszen nem tudom még magam sem, hogy mit akarok. Tényleg tehetetlennek érzem
magam a saját utamon, mintha vakon tapogatóznék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Megfogok egy pohár vizet, és kilépek a hotel bejáratni ajtajánál, mikor is
észreveszem őt hátulról. Kezeit zsebébe mélyeszti, szmoking és ing díszesíti,
göndör fürtjei pedig megmozdulnak a szél hatására. És úgy érzem, ezt a
végtelenségig el tudnám nézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Szia, Chad - köszönök, mikor odaérek hozzá, és felé nyújtom az italt.
Meglepődött arccal fordul felém, miközben ahelyett, hogy a italra nézne, és
elvenné, csak engem néz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- A főnök küldi - szólalok meg tudtára adva, hogy nem pillanatnyi csevejre jöttem, és arcom elé emelem a poharat. Ekkor észreveszi, és hirtelen olyan
érzést látok átsuhanni az arcán, mely ismeretlen számomra: csalódottság.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Persze, köszi - mondja, majd leveszi a tekintetét rólam, és elveszi a
kezemben tartogatott vizet. Nagy kortyokban issza meg a pohár tartalmát, majd
visszaadja nekem az üressé vált üveget. Szóra nyitja a száját, majd becsukja
azt. Mikor másodszor teszi ezt, könnyítek a helyzetén, és én kezdem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Mennem kell dolgozni - és fejezem is be, majd minden további mondandó
nélkül távozok a hotel előteréből, majd visszamegyek a lányokhoz, akik már rám
vártak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Tisztában vagyok azzal, hogy a fiú arra vár, én tegyek valamit. Legalábbis
a múltban sohasem hagyta annyiban a dolgokat: ha én úgy gondoltam,
összevesztünk, ő az hitte, nem történt semmi. És mivel tudott mindig
kielégíteni? A mindent elmagyarázó, de közben elfeledtető csókkal. Ebben mindig
profi volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ám most úgy látszik, megváltozott. Hiszen arra számítottam, hogy ismét a
csók lesz a gyógyír. Azonban Chad jelleme megváltozott. És vagy azért nem
csinál semmit, mert azt szeretné, ha én döntenék vagy valami olyan oka van,
amire úgy sem gondolok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Semelyik sem jó.<o:p></o:p></span></div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-82505270780425023542014-09-16T21:50:00.003+02:002014-09-16T21:50:58.918+02:0011. fejezet<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Kedves érdeklődők!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: start;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, erre a fejezetről mi lesz a véleményetek. Valamit muszáj volt most beleraknom a történetbe, de mégis az írás közben kicsit korainak éreztem. Sebaj, így legalább érzelemdúsabb lesz a rész, és az elkövetkezőek is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást,</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuGWychZCXzz2IGAZdzdDk9vuedEYt_1JPuK2aHXOxLCk1KPZ1J4ioKchJuwJ9aZzABb9q0Z4OtIT42pedjii0_lb9m2nohp7NWZoPz_LhmGRJtart0NiFFGpS1Oa9-7WhWemovboMEEqY/s1600/11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuGWychZCXzz2IGAZdzdDk9vuedEYt_1JPuK2aHXOxLCk1KPZ1J4ioKchJuwJ9aZzABb9q0Z4OtIT42pedjii0_lb9m2nohp7NWZoPz_LhmGRJtart0NiFFGpS1Oa9-7WhWemovboMEEqY/s1600/11.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><b>11. FEJEZET</b></span></div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Bella’s-ban kevesen dolgoztunk, és ezért szinte mindenkit ismertem.
Családias volt a légkör, de ennek megvolt a maga hátránya is. Például az, hogy
nem jártak annyian, mint London ismertebb éttermeiben. Bár az árak
kecsegtetőek, általában azok járnak oda, akik sajnálnák a pénzüket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Viszont, ahol most dolgozom, nem ismernek pénzben lehetetlent. Mindent
megadnak, amit a vendégek óhajtanak, és az ideérkező sztároknak is a
legmegfelelőbb kényelmet biztosítják.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A főnök kivételesen a terasznál osztott ki reggel, ami az </span><span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16px;">étterem része. Aki ide kiül, biztosan a látvány miatt teszi.
Hiszen a vendégek látóköre előtt elterül London kevésbé ismert része: az út
túloldalán nem házak, hanem a szépen gondozott park állt. Az utcán nem
nyüzsögtek munkába siető emberek, hanem kihalt volt. A távolban pedig az
autópálya hangja hallatszódott. London e kieső része nyugalmasabb, nem is
hittem eddig, hogy létezik ilyen rész. Az életet pedig nem az utcák, bárok és
boltok helye tölti ki, hanem a hotel dolgozói és ideiglenes lakói.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Nem tudom, milyen esemény is van most, hogy a hotel csak a hírességeknek
adja ki hétvégére a szobákat. Viszont olyan embereket látok elmenni óránként
mellettem, akikkel nem hittem volna, hogy valaha is találkozok. Ám próbálom
felvenni a határozottan lépkedő – ami jelen esetben nehéz -, és már
hozzászokott – ami szintén nem igaz – pincér szerepét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A munkámat csak még jobban nehezítette Chad, aki nem sokkal tőlem, az
érkező vendégeknek autóját átvéve beparkol a fedett parkolóba. Azonban még így
is, hogy eltűnik néhány percenként, szinte folyamatosan látom barna, göndör
haját. És ez nem igazán segít dolgozni. Főleg, mikor éppen koktélt csinálok,
így csak pár lépésre vagyok tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nekem nem csinálsz? – kérdezi meg poénkodva, mellém lépve az említett.
Egy pillanatra rá nézek, és kettőnket elválasztó, derékig érő kerítésre
támaszkodik. Próbálom úgy folytatni a munkát, mintha itt sem lenne, de
egyszerűen nem megy. Tudom, hogy itt van. És még az a szerencsém, hogy nem
felejtem el az egyszerű eper koktél receptjét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Csináljak? – kérdezek rá komolyabban, mert nem igazán érek rá arra, hogy
vele beszéljek. Ha nem lenne munka, valószínűleg társalognék vele, azonban így
teljesen a munkára szeretnék koncentrálni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Eléggé kiszáradtam, úgyhogy megköszönném – jegyzi meg, miközben már csak
a citromot tettem a pohárba, és még díszítésként jeget raktam abba. Chadnek a
lehető legegyszerűbb koktélt állítottam össze, mely majdnem hasonlít a
limonádéra, de van benne valódi lime is, ami teljesen más ízvilágot ad neki.
Nekem ez a kedvencem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Köszi – hallom meg, de fel sem igazán fogom, mert már sétálok a kérő
felé. Észreveszi, hogy felé megyek, és mosolyogva rám pillant. Megköszöni, és
egészen addig néz engem, míg meg nem szólítja az asztalnál valaki. Mikor
visszamennék az étlapok, tányérok, rongyok asztalát foglaló, napomon
törzshellyé váló részhez, meglátom, hogy Chad még mindig ugyanott van, és tekintetével az enyémet keresi. Miközben felé tartok, megnézem, nem-e szándékszik valaki, valamit kérni.
De miután örömmel tapasztalom meg, hogy van pár nyugodt percem, odasétálok volt
osztálytársamhoz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Tudod, kit szolgáltam ki? – kérdezek rá kíváncsian, miközben ő megrázza a
fejét. Annyira meglepődtem, hogy ilyen kedves, hogy úgy érzem, megváltozik a
sztárvilágról a képem. – Demi Moore, és <i>rám</i>
mosolygott – vigyorgok, mint egy kislány, aki a kedvenc bandája egyik tagját
látta. Nekem is volt egy olyan korszakom, de abból már kinőttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ne mondd, hogy ennek nem örülsz! - mondom megróva a másikat, amiért csak
puszta tényként fogja fel hitetlenkedésem. Megbököm a vállát, mire ő simogatni
kezdi azt, mintha nagyon erősen érintettem volna meg. Majd közelebb megyek
hozzá, és a kerítésnek döntöm a testem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nálunk ez körülbelül kéthavonta megtörténik, úgyhogy már szinte majdnem
mindenkit láttam, akár csak egy pillanatra - állítja határozottan, miközben én
az előttem elterülő tömeget tekintem tágra nyílt szememmel. Hangjára csak
később figyelek fel, és feje megjelenik nem sokkal mellettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Úgy látom, fontos vagyok, úgyhogy…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Várj! - kiált utánam Chad kapkodva, mikor már sétálnék a pincért kereső
hölgy felé, de visszafordulok a férfihoz, és kérdő tekintettel nézek rá. Látom
rajta ugyanúgy a sietséget, így tudom, hogy az ő munkája is kötelezi. Mivel nem
szólalok meg, mondanivalóját közli velem - Találkozunk este? - kérdez rá,
tördelve a kezét, mire én figyelmen kívül hagyva ezt, rá emelem a tekintetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Persze - válaszolok mosolyogva, majd megfordulok, és a tömegbe sétálok.
Csak akkor tudatosul bennem, hogy mit is kérdezett, mikor már a rendelést
veszem fel. És nem is tudom hirtelen eldönteni, hogyan válaszolhattam olyan
semleges hangon akkor?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ebéd után bentre osztanak be, így a bárnál segédkezem pár óra erejéig.
Mikor úgy alakul, beszélek Niával vagy esetleg pár, újonnan megismert
munkatársammal. Van, amelyikükkel még biztosra állíthatom, hogy fogunk
beszélgetni. Például egy lánnyal, aki Kínából érkezett ide fél éve, és
igaz, hogy jó pár méterrel arrébb, de selfie-zett egy amerikai énekesnővel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Szerencsére ő nem olyan, mint Chad, és ketten egy ideig fedeztük fel a
híresebbnél, híresebb vendégeket. Ő sokkal lelkesebb, és én ezt nem bántam,
mert rám tapadt öröme. Időközben azt is sikerült megtudnom, hogy Xun Nuan
Kuo-nak hívják, és nem lepődött meg, hogy háromszor kérdeztem vissza. Végül megegyeztünk,
hogy szimplán Kuonak fogom hívni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Upsz, jön a főnök - szólal meg a hátam mögött megpillantva az említett
személyt, mire mind a ketten takarítani kezdjük az amúgy makulátlanul tiszta
bárpultot. A magassarkú hangja egyre csak hangosabb, és innen tudom, hogy
közeledik felénk. Megáll a pultnál, és arra teszi kezeit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Jó estét, Ms. Samuel! - köszön Kuo a főnöknek udvariasan, mire én is
elmakogok egy köszönést. Néhány pillanatra kettejükre nézek, és
megállapítom, hogy az érkező kellően kicsinosította magát az eseményre: fehér
ruhát viselt, aminek felső és alsó szegélyén is fekete csipkeminta futott végig,
karcsú derekát pedig még jobban kiemelte a varrás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Szia, Kuo! Kérhetek egy koktélt? Valami málnásnak esetleg örülnék,
alkoholmentes legyen - neveti el magát utóbbi hozzáfűzésére, mire én megunva az
amúgy is tiszta pult törölgetését, elindulok az asztalok között, és ahol már
csak a vendég hűlt helye van, ott takarításba kezdek: a tálcára teszem az
elfogyasztott italokat, a ronggyal pedig feltörölgetem az asztalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Nem sokra rá, hogy vinném vissza a tálcát, Kuo odaugrál boldogan, és
megjegyzi, hogy mára végeztünk, és leváltanak minket. Ám mielőtt tényleg
elhagynánk bárt, a lány segít a tálcát, és a rongyot odavinni a
pulthoz. Utána kérdés sem, hogy a fárasztó nap után bemenjünk a kiosztott
szobába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Na, én itt leszek – mutat rá egy ajtóra, mire én is megállok vele együtt,
és megjegyzem a számot, hátha valamiért szívesebben lennék vele, mint egyedül.
Aztán egy rövid elköszönés után ő bemegy az ajtón, én pedig tovább megyek, és
keresem a saját számomat. Éppen balra fordulnék, mikor jobb oldalról
lépteket hallok, és a hang irányába fordulok.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Ó… helló, Chad – nyögök ki nehezen egy köszönést a másiknak, </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;">Chad haja kuszán áll a fején, arcán pedig mélyen meglátszódnak a ráncok, mint aki napok óta már nem aludt. Kék szemei a szokásos csillogás helyett most csak szimlán voltak.</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Szia - köszön ő is tömören, miközben közöttünk több kolléga elmegy. Ha ők nem tették volna ezt, még mindig őt bámulnám. Ehelyett csak nézem.</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Öm... nincs kedved bejönni a lakrészembe? Ott jobban tudnánk beszélgetni - kérdezi meg, mire nekem csak egy bugyuta bólogatásra jutja. Mire véljem ezt a hirtelen változást? Ez annyira nem jellemzi Chad Boyle-t, hogy már lassan kételkedni kezdek abban, hogy ez tényleg ő. Chad mindig is civakodott. A komoly dolgokat is mindig elpoénkodta.</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16px;">Nem is tudom, melyik a rosszabb, ha a férfi előtt megyek vagy mögötte? A válaszon azonban nem igazán tudok elmélkedni, mert a gondolataim túl kuszák ahhoz, hogy összerakjam a képet. Chad előtt vonulok, néha lassan, néha gyorsan - nem tudom, neki milyen az átlag gyorsasága. És ez mióta érdekel engem? Nem tudom.</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Éppen feldobnék egy témát, hogy a kínos csendet megtörjük, mikor is odaérünk Chad szobájához, és nincs más hátra, mint bemenjünk.</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Tudod, hogy ez meg van tiltva, ugye? - kérdezek rá kicsit félve attól, hogy esetleg félreértettem volna a szándékát. A munkaszerződésben már az is benne van, hogy a másik nem folyosóján nem járhatunk, az pedig mégannyira, hogy be is menjünk az egyik szobába.</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A kis tér nagyon hasonlít az enyémre. A kialakítása és a bútorzatok is egyformák. Esetleg az ablak elhelyezése más, mert nekem az útra nyílik, neki pedig London szíve felé. Egy ideig a szobát mustrálgatom, aztán leesik, hogy talán nem kéne.</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Tudod, hogy mindig megszegem a szabályt - válaszolja meg, és kék, fürkésző tekintetével a szemem nézi. Közelebb jön hozzám, mire a testem automatikusan a legtávolabbra tolat tőle. Szememmel a bezárt ajtót vizsgálom, majd tekintetem visszatéved rá. Egy lépéssel előttem megállt, és tenyereit a nadrág zsebébe rejtette.</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nem gondolod, hogy ez a helyzet kissé... furcsa? - tudakolom meg tőle karomat összefonva magam előtt. Azutàn vörös tincseimet megigazítom, majd visszaengedem a combom mellé a kezem. Idegességemben mindent csinálok, csak értelmeset nem.</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Chad, aki mindig minden körülmények között poénkodott, most csak áll ott, és szinte semmit sem reagál a kérdésemre.</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Miért lenne az? - értetlenkedik, mire én leveszem róla tekintetem, és a csupasz falat kezdem el bámulni. Nem merek ránézni, mert attól félek, hogy egyszer elgyengülök, és olyat teszek meg, amit a későbbiekben megbánok. A múltamban már volt pár ilyen, és nem vagyok rá büszke.</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Mert talán... amikor középiskolások voltunk, és lényegében utáltuk egymást... néha. Aztán meg voltunk együtt is, de...</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A szavak összevisszaságban hagyják el a számat, és ez úgy látszik, Chad-et nem igazán érinti meg. Egy halovány pillanatig fel sem tűnik, hogy ajkai az enyémre tapadnak. Csak akkor, mikor már szenvedélyesebben csókol. Ami a legnagyobb meglepetést okozza, hogy ajkaim szétnyílnak, és nyelvem felfedezőútra indul a másik szájában.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Nem érdekel! Bíztat a gondolatom nagy része abban, én most helyesen cselekszem. De ott van egy kis picike részem, mely azt kántálja, hogy: hagyd abba!</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<a href="http://24.media.tumblr.com/tumblr_makyqur4zY1ryg2x2o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://24.media.tumblr.com/tumblr_makyqur4zY1ryg2x2o1_500.gif" height="147" width="320" /></a><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Beletúrok igencsak erős, göndörödő hajába, és magamhoz húzom az eddig távolabb álló férfit. Számat zilált levegő hagyja el, tüdőm pedig oxigénért siránkozik. Chad kezei nyakamról lekúsznak, és becsúsznak a pólóm alá, a derekamhoz.</span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">És mint egy villámcsapás, úgy tolom el magamtól a másikat, és rontok ki a szobából, hogy megszabaduljak tőle. Idegesítő szavak ismétlődnek. Megőrjítenek. A fejemben egyre csak ez a három szó zsong: megkedveltetés, hátbadöfés, utálat.</span></div>
</div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-69677760937946291542014-09-11T20:45:00.005+02:002014-09-11T20:45:45.832+02:0010. fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Kedves érdeklődők!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Na, erre a fejezetre inkább vagyok<span style="line-height: 26.6666660308838px;"> </span><span style="line-height: 26.6666660308838px;">büszke</span><span style="line-height: 20pt;"> :) Nos, ami azt illeti, most már tényleg beindulnak a dolgok, de szerintem 10. fejezetre ez nem is túl korai ;) Azonban ez már a fele a történetnek, ami nem jelenti azt, hogy a terjedelme is elérte a felét, mert minden fejezet egyre hosszabb lesz. A következő részek, nahát... eseménydúsak lesznek :)</span><br />
Jó olvasást, és bocsánat a késéssel,</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 20pt; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbhjIdviBJqVmQVEGW-MJmyT583d6ImAukU-MRHhWoNN2qDgaecWZPqAhks-yVarl3mEtBX9PPIPKuFyhrHajWVyNB4eeGR7bakECd1O4nzdRDriJHJbilA1dx7h2GMInso4LefbvV3CII/s1600/10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbhjIdviBJqVmQVEGW-MJmyT583d6ImAukU-MRHhWoNN2qDgaecWZPqAhks-yVarl3mEtBX9PPIPKuFyhrHajWVyNB4eeGR7bakECd1O4nzdRDriJHJbilA1dx7h2GMInso4LefbvV3CII/s1600/10.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<b><div style="text-align: center;">
<b>9. FEJEZET</b></div>
</b><div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Péntek reggel Chad megragadja a karomat pont akkor, mikor rendelést
készülök felvenni. Erőm sincs ahhoz, hogy kiszakítsam magam szorításából, éppen
ezért csak kommunikációba kezdek vele, hogy megtudhassam, miért is teszi
mindezt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Chad... tudod, hogy nem szeretem, ha munka közben zavarnak - kezdem, mire
a másik leáll a folyosón, hogy szembenézhessen velem. Tekintete az erősen tartö
kezei és köztem ugrál. Nem enged el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Tudom, és pontosan ezért kényszerültem erre a megoldásra. Az igazgatónő
hívat téged - mondja meg miértjét előbbi tettének, mire én elnevetem magam.
Immár elengedett kezeimet összekulcsolom a mellkasom előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Erre azért csak hallgattam volna - akadok ki egy kicsit, amiért azt
feltételezi rólam, hogy ettől nem mozdulok el a munka mellől. Amint eszembe
jut, hogy lejárt az egy hét próbaidőm, idegesség járja át a testem, és a
gyomrom már húzódik is össze. Továbmegyek, és a munkaadó felé veszem az irányt,
Chad pedig készségesen követ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Miután felveszel egy rendelést, kiviszed nekik az italt, aztán egy másik
asztalnál a számlát kérik; igen, utána valóban hallgattál volna rám - jegyzi
meg, mire most rajtam akad a sor, hogy ne tudjak megszólalni. Nem veszem
sértőnek szavait, holott nagyon is őszinte volt, viszont tudom, hogy igaza van.
Túlságosan maximalista vagyok ahhoz, hogy félbehagyjak valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Mikor az igazgatónő irodájához lépek, bekopogok, és nem sokkal már
engedélyt adnak arra, hogy belépjünk. Nem tudom, hogy volt osztálytársamnak
miért kéne bejönni velem, de mire ez eszembe jut, már az irodában vagyok.
Igencsak kínos csend vesz körül a rövid köszönések után, és a vezető még egy
percig biztosan a számítógépén intéz valami dolgokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ms. Vilson. Mr. Boyle. Kérem üljenek le - szólal meg még a képernyőre
szegezve tekintetét. Aztán végre ránk pillant, és barátságos mosolyával sikerül
megnyugtatnia. Göndör haját eme napon kontyba fogja, de néhány tincse így is,
úgy is kiszabadult abból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Bridgit, remélem, hívhatlak így - kezd bele, mire én sűrű bólogatásba
kezdek. - Nagyon szép munkát végzel, ez dicséretre méltó. Döntésemet nem
változtatom meg semmiképp, de mielőtt kimondom, kérdeznék valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ahogyan egyre mondja, és mondja, egyre idegesebbé válok, a kezeimet pedig
tördelem. Nyelni sem tudok, a torkom pedig kiszárad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Van vagy volt-e köztetek kapcsolat? - kérdez rá tudakolozóan, és
felváltva néz kettőnkre. Megnyalom alsó ajkam, majd kérdő pillantással nézek
Chadre. Volt-e valaha kapcsolat köztünk, Chad Boyle? Ő pedig megadóan a
harmadik személyre néz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Igen, volt - válaszol határozottan, mire nekem sikerül először nyelnem
mióta bent vagyok. Az iroda asztalának szegélyét nézem, mert úgy vélem, nem
tudom most semelyik személyre sem nézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Szeretném, ha nem befolyásolná ez kettőtök munkáját. Bridgit, gratulálok,
felvettelek - mondja ki végre, majd sűrű köszönések között kilépünk az
igazgatóiból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ahogyan megyünk vissza,hogy folytassuk, semelyikünk sem kezdeményez
beszélgetést. Elég kínosan érzem magam, így a sráccal elválunk a következő
lehetőségnél. Én a mosdó felé veszem az irányt, pedig nincs is különösebb
célom, csakhogy kitisztítsam a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Chadnek nem csak egy játékszer voltam, hanem tényleg kapcsolatnak gondolta,
ami kettőnk között volt. És ezzel a felismeréssel, aminek tíz éve az ellentétét
gondoltam, nem tudok mit kezdeni. Annyira sikerült meglepnie, hogy azt sem
tudom, mit csináljak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ez hihetetlen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Chad szeretett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Zárás előtt nem sokkal értesülök arról a kollégáim között - most már
nyugodtan mondhatom ezt -, hogy gyűlés lesz, és szíveskedjünk negyed órával
többet bentmaradni. Így, hogy hivatalosan is fel vagyok véve, már nem igazán
érdekel a kis túlóra. Más azonban dühösen panaszkodott a másiknak, amiért
később mehet haza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Az étterem felveszi azt az arculatát, melyet a vendégek nem tapasztalhatnak
meg. Ugyanis a munkások kivételével csend ölel körbe, az asztalok tiszták, és
egyetlenegy evőeszköz csörrenése sem hallatszódik. A fülem annyira hozzászokott
ehhez, hogy ez szinte hiányzott a két hét alatt, amikor nem találtam munkát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A hotel étterem része 8 órakor záródik, azután már csak a bár van nyitva,
de aki csemegézni szeretne, ott is talál valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Köszönöm a munkavállalóknak, hogy itt maradtak. Nem is húzom tovább a
szót - szólal meg hangosan, a pultnak nekidőlve Ms. Samuel - az igazgatónő,
mint ahogyan a papírokról vagy az irodaasztalon levő aranyozott tábla mutatta -
és végigtekint a hotel dolgozóin. Ekkor jut eszembe az, hogy Chad itt lehet,
így amennyire csak lehetett, nem túl feltűnően keresni kezdtem tekintetem. Nem
is sokra rá, ahogyan egyre jobbra nézek, meglátom jellegzetes arcélét. És nem
tudom, hogy csak a fény vetül rá így, de mintha engem nézett volna. Nem, nem
hiszem. - A munkátokat nagyon jól végzitek, sok helyről kapunk pozitív
visszajelzéseket. Másik, amit mindenképpen említeni szeretnék, hogy az öltöző
mindig legyen zárva. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy hiába kamerával felszerelt,
biztonsági őrökkel ellátott hotel vagyunk, a tolvajnak ez csak gyerekjáték -
jelenti ki határozottan, mire több felől is súgtolózás támad. Az igazgató
erélyesebben fellépve ezt mondja - Hétvégén több híresség megszáll a
hotelünkben a mostani rendezvény miatt. Éppen ezért szükségem van emberekre,
akik szombat reggeltől vasárnap estig tudnának dolgozni, itteni szállással
könnyebbség végett. Akik jelentkeznének erre, azoknak a következő négy nap
pihenés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ajánlata kecsegtető, ám nem tudom, hogy én vagyok a megfelelő személy arra,
hogy ezt el is tudjam fogadni. Ráadásul új vagyok, miért pont én kellenék?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Megyünk? - kérdezi valaki, és mivel válasz nem érkezik, így rájövök, hogy
tőlem kérdezték. A hanf irányába fordulok, és Niát pillantom meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Mehetünk - mosolygok kedvesen a lányra, minden negatív gondolatomat
félretéve. Igaz, nem tudom, mit fogok csinálni az elkövetkező négy napban, de
fő a változatosság.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Akik elvállalnák ezt a két napot, azok maradjanak még egy pár percet, a
többieknek pedig kellemes napot kívánok - mondja, majd hozzáfordul egy másik
vezetőséghez - legalábbis kinézete és kisugárzása alapján annak vélem -, és
vele vitat meg pár szót, míg a dolgozók nagy része el nem szívárog a balomon.
Chad is közelít a kijárat felé, és érthetetlen módon szomorúvá tesz, amiért ez
neki jön be. Azonban a vártnál sokkal kellemesebb ér, mivel a férfi mellém áll.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Megyünk együtt haza? - tudakolja meg új társaságom közel hajolva hozzám,
hogy más ne hallja meg. Nem nézek rá, és azt hiszem, hogy ha azt megtenném,
akkor igazán kiszúrnék magammal. Így is érzem, ahogyan arcomat enyhe pír lepi
el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Persze - válaszolok természetes hanglejtéssel, és ezzel sikerül magamat
is meglepnem. A gyomrom olyannyira görcsberándult, a szívem pedig hevesebb
ütemben kezd verni. Úgy érzem, rám férne egy kis hűvös levegő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A másik oldalamon álló Nia a semmibe tekint, mintha nem is hallott volna
egy szót sem a beszélgetésből. De tudom, hogy mindent hallott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nia, ő itt Chad. Chad, ő itt Nia - mutatom be egymásnak őket, mire Nia
arrébb tűrve sötét tincseit a srácra néz, majd rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ismerjük egymást - jegyzi meg, és nekem egy "Ó!" hagyja el a
számat, majd eszembe jut, hogy itt körülbelül mindenki ismerhet mindenkit.
Éppen ezért alapvetőnek gondolom, hogy ketten ismerik egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Úgy látom, a létszám megfelelő, úgyhogy nem is szaporítanám a szót...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">És elmondd mindent, amit a programról tudnunk kell. Hogy mikor kell
kelnünk, és mikor kell feküdnünk, valamint fontos a rendszeres ivászat, és ne
feledkezzünk el róóla. Elmondja a parkolófiúk - ez esetben Chad - tennivalóit,
és rátér a medence felügyelésére is. Kér minket, hogy a hírességektől ne
kérjünk autogrammot vagy fényképet, mert az rontja a kiszolgálás értékét. És
azt is sikerül megtudnom, hogy milyen neves emberek jönnek a hotelba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Utána következik még egy kis papírmunka, melyben a szerződést kell aláírni,
és személyes adatokat kell megadni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Köszönöm a segítségeteket. Akiknek megoldható, azok reggel 7 órára
fáradjanak be. Akiknek nem, azoknak szobát biztosítunk mára. De holnapra
mindenki külön szobát kap - fejezi be végül, és szinte a tömeg magával ragad,
és visz ki az épületből. Ha lenne is akaraterőm, sem tudnék a tömegből
kikászálódni. Az egyetlen, ami megszakította a tömeget, a hotel előtt elváló
lehetőségek: metró, vonat, busz avagy autó. Nia autóval megy, így ő hamar
leválik, Chaddel pedig ketten sétálunk a metró felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Tervezem a kocsivásárlást - szólal meg egyszer csak a másik, mire
felkapom a tekintetem a talaj monoton mintáiról, és ránézek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Ó, igen? Ahh... legalább nem zaklat senki a metrón - színészkedem, de
tudom, hogy ő is biztos abban, hogy ezt nem gondoltam komolyan. Ránézek, és egy
kisebb mosoly húzodik a szájára, ezzel engem is erre késztetve. Jellegzetes
vonalai ellágyulni látszódnak, és nem sok kell hozzá, hogy szemem az ajkára
tévedjen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Úgy érzem, hogy 26 évesen már csak valami saját kéne. Talán egy éve
albérletbe lakom, de szeretném ha valami tényleg az enyém lenne - osztja meg
gondolatát velem, mire elmosolyodom. Jó érzéssel tölt el a tudat, hogy ezt
megosztja velem. Ami pedig őt illeti, nem hittem volna, hogy ilyen hamar a
saját lábára áll. Úgy gondoltam, hogy felnőtt korában is a szüleivel lesz, és
ők költenek rá. Hát, Bridgit Vilson, az emberek néha meglepetést tudnak okozni.<o:p></o:p></span></div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-79079985408270992472014-09-02T19:39:00.001+02:002014-09-02T19:39:05.202+02:00Blogelőzetes<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Kedves Olvasó(k)!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br />
A videó maga jó, vagyis inkább tűrhető minőségben készült, azonban a mentés sem hozta ki a legjobb formáját, és a feltöltés mégannyira pixelesre csinálta. A videószerkesztésben MissMe segített, megtanította nekem az alapokat, úgyhogy hálásan köszönöm neki!<br />
Viszont szerintem sokat megtudtok, vagy legalábbis sok részlet az előzménye lesz a továbbiakban is. Remélem azért nézhető, és sok-sok kitartást kívánok a tanévre! :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dxBFrPBDDkf_Ee6_WB1IkMn8PCoXbQOFZuZRyerrMVHo_7y6aaAr8sxQV-8xShd_BuR6-YLXwwFM564qk4few' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-44480878165353595552014-08-26T15:11:00.004+02:002014-08-26T15:11:47.529+02:009. fejezet<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Sziasztok!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br />
Erre a fejezetre nem vagyok annyira büszke, mert rövid is lett, meg nem is annyira eseménydús. Viszont a múltban megtörtént esetet muszáj ide írnom, mert így jön ki jól. A továbbiakban annyit, hogy jövőhéten nem rakok fel fejezetet, hanem helyette egy előzetes videót szeretnék megmutatni, melyet én csináltam. Tehát legközelebb 2 hét múlva lesz fejezet, amiben már több minden fog történni :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP_v8-Dz0smgvcgADdE9O00UxYEfYljvMsOpVKh1waragofZYX9wSafTYiuNyBSQsVt0k2C7L2uGOzYTY_hgdnUK85ffygLaZTcy-brP-YecGaY4uRPHY9siLuefliH8j5NzldWSBEmh4P/s1600/8.jpg" imageanchor="1" style="line-height: normal; margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP_v8-Dz0smgvcgADdE9O00UxYEfYljvMsOpVKh1waragofZYX9wSafTYiuNyBSQsVt0k2C7L2uGOzYTY_hgdnUK85ffygLaZTcy-brP-YecGaY4uRPHY9siLuefliH8j5NzldWSBEmh4P/s1600/8.jpg" height="160" width="320" /></a><br />
<b>9. FEJEZET</b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem. Hiszem. El! - tagolja hitetlenkedve Lucy teljes testtel felém fordulva a
buszmegálló melletti padon. A fából összeszerelt ülőalkalmatosságon fel-le
mozgatom kezeimet, mintha az csillapíthatná idegességem. Barátnőm hátradől, és
a szél előrefújja feketés tincseit.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ez egyszerűen hihetetlen! - szólal meg ismét a távolba meredve, majd nem bírja
tovább, és közelebb jön. Barna szemeivel hitetlenkedve hol rám néz, hol pedig a
plakátokat az utca túloldalán.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hagyd ezt abba, mert ideges leszek! - jegyzem meg megparancsolva azt, hogy
tovább olyan arcot vágjon, mint tátott szájjal lett lefagyasztva. Kíváncsi
vagyok a reakciójára, a véleményére, de így nem sokat tudtam meg.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hogy lehetsz ilyen nyugodt? - tudakolja meg szemembe nézve, majd folytatja - Hisz
Chad megcsókolt!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Kimondása
után lehunyom a szemem, mert hirtelen eszembe jutnak az emlékképek, melyek nem
is olyan régem történtek meg velem. Olyan dolgok, melyeket jelenleg nem tudok
hova tenni. Éppen ezért is szóltam egyből a barátnőmnek, hogy segítsen ki
engem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Mégis
hogy történt? - kérdez rá kíváncsian Lucy, és közelebb ül hozzám - mintha már
nem ülne bent a magánszférámban. De meglepően nem zavar, hisz elég jóban
vagyunk. Mindent megbeszélünk egymással. Így Chad csókja sem maradhat ki a
témák közül.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Megint elkísért a buszmegállóhoz, és éppen lekéstük a buszt, így várnunk
kellett egy darabig. Sétálgattunk az utcákon, és beszélgettünk… tök átlagos
dolgokról. Tudod, ilyenek, hogy munka, jövő és a többi. És eleredt az eső,
úgyhogy futva rohantunk a buszmegállóhoz, mert az volt a legközelebbi, ahol
takarna minket valami. Aztán az úton elcsúsztam és hátra estem. Chad segített felállni,
és fel sem tűnt, hogy a buszmegállóig kézenfogva mentünk. Kínos volt, de ő
csókolt meg. Én meg… visszacsókoltam.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Mikor
mindezt elmesélem a lánynak, a fát nézem tőlünk pár méterre. Nem is igazán azt
néze, hanem emlékképek játszódtak le a fejemben. A csók, egyszerűen nem tudom
kiverni a fejemből.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Öm… mi az, hogy </span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">megint
<i>elkísért? - felvont szemöldökkel mered
rám, mint egy nyomozó, aki minden szót megjegyez. Utólag esik le, hogy
elszóltam magam. És ezt Lucy is észreveszi. Keresztbe fonja a karját a
mellkasánál, és válaszokat követel.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Öm… eddig kétszer… vagyis háromszor elkísért a buszmegállóhoz - válaszolom vontatottan,
félve a másik reakciójától, bár már nem is tudom, mit higgyek. Lehet, hogy egy
nap múlva már ki is heveri ezeket, és értelmes tanácsokkal tud majd ellátni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- És
erről én miért nem tudok?- kérdez ismét, amit teljes mértékben megértek, de nem
készültem fel, hogy kiöntsem a lelkem a friss érzés miatt. Idegességemben felállok
és a pad előtt sétálgatni kezdek.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mert nem tudom én sem, hogy most ez mi is. Nem tudom, hogy most győlölöm-e vagy
szeretem. De ha a második, akkor erősen szívtam.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
fejemet a kezeimmel megszorítottam, mintha azzal segíthetnék kinyomni a srác
emlékét, és csókját, mely nyomot hagyott a számon. Szinte most is érzem a
bizsergést, ahol ajkam az övét érintette.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Jaj,
Bridgit! - sajnálkozóan hozzám lép, és erősen megölel, én pedig behunyom a
szemem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Címzett:
Lucy.Dale.88<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Téma: Sajnálom<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Kedves Lucy!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Nem is tudom,
hogyan kezdhetném ezt a levelet. Először is abban reménykedem, hogy még mindig
megvan ez az e-mailed, másodszor pedig szeretnék bocsánatot kérni, amiért nyolc
éve minden ok nélkül megszakítottam veled a kapcsolatot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Valójában
térváltozásra vágytam, de nem akartam, hogy a kapcsolatunk tönkremenjen.
Gondolkodtam, hogy írok neked valamit, hogy legalább tudjad, mi is van. Ám egy
hónap múlva már nem mertem rámenni a „Küld” gombra. Egy év után még annyira
sem, aztán nyolc év után már szégyenemben nem tudtam írni. Ám most megteszem,
mert nem akarom, hogy minden este arra gondoljak, hogy „Bárcsak elküldtem volna
azt az e-mailt!”.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Igazából Chad
volt az, aki rávett. Tudom, hogy végtelenül nagy bunkó vagyok, hogy úgy tűnik,
mintha csak kihasználnálak. Pedig nem. Egyszerűen csak most jöttem rá, hogy
nélküled unalmasak a napjaim, hiába vagyok a nyüzsgő Londonba, hiába vagyok
szerencsés munka terén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Annyira hiányol!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Ölel,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">*B<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Reggel a
metrómegállónál kinyújtott nyakkal keresem Chad-et, de szomorúan tapasztalom
meg, hogy nem látom kissé göndör haját a többi ember között. Egyedül szállok
fel a próbaidős munkahelyemre elvivő metróra, majd az ablakon kibámulva nézek
ki a fejemből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A gyomrom enyhén
görcsbe rándul, ahogyan arra gondolok, hogy még próbaidős vagyok. Mi van, ha
valamit rosszul csinálok, és ezért nem fognak felvenni? Mi van, ha munkanélküli
maradok még több hónapig, ami miatt a megtakarított pénzeimnek annyi lesz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Annyi kérdés
kavarog a fejemben, és próbálom mindegyiket kiűzni, kevés sikerrel. A leszállás
segít, hogy elfeledtesse velem az izgulást, főleg mikor megpillantom Chad-et
két kávéval a kezében, ahogyan felém tart.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Szia, Chad -
köszönök meglepetten a srácra, aki mellettem megáll, majd felém nyújtja a
papírpoharat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Szia, ezt
neked hoztam – néz a pohárra, majd rám. Elmosolyodom, majd elveszem egy rövid
köszönet után a sráctól. Most hogy felkínált ezzel a forró itallal, máris kezd
a nyál összefutni a számban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Képzeld… írtam
Lucynek – mesélem a srácnak boldoganm, mert vége azt érzem, hogy sok év után
leesett a vállamról ez a teher, a lelkiismeret furdalás, amit magamnak okoztam.
A férfi várja a folytatást, így meg is kapja – Mondtam neki, hogy bocsánat… és
azt is írtam, hogy remélem, meg van az e-mailje – erre mindketten elnevettünk
magunkat, majd kilépünk a metró épületéből, és a külvárosi hotel felé sétálunk.
Az idő meleg ahhoz képest, hogy még csak reggel van, és az óceán hűtő hatását
sem igazán érzem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Nos…
reménykedjünk ebben – helyesel Chad, és mikor megpillantom, ő állja a
tekintetem. Nem néz el, a szívem hevesebben kezd dobogni a kék szemek
fürkészésétől, de végül mégiscsak elkapom a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Azt mondtam, hogy
fátylat terítek a múltra. És nem azt, hogy belé is szeretek.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;">Ismét.</span></div>
</div>
</div>
</div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-29985922467189649162014-08-19T10:26:00.001+02:002014-08-19T10:26:06.286+02:008. fejezet<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Kedves Olvasók!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br />
Meghoztam a következő fejezetet is :) A véleményeitekre fogok válaszolni, csak most éppen nem olyan helyzetben vagyok, hogy megtegyem. Remélem, ez a rész is elnyeri tetszéseteket. Chad lesz benne bőven, és most már kezdenek jobban jóba lenni egymással, ha mondhatom ezt :)<br />
Mindegy, nem szeretnék sok spoilert adni, úgyhogy jó olvasást kívánok,</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span><br />
<div>
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;"><br /></span></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHkfNIXHQJM1m4iqkR69AiI5pleQSsw84YFdn8FA4bqfSJshQDw4F6btZJeUDVoPk3FtHzRbH817VhuMs3YhF2ebDSuKwEE44LoaMjSpdplVjmt30L-Sjh0Xy0z7-yLU3Hyzx-H0k4rVPD/s1600/9.jpg" imageanchor="1" style="line-height: normal; margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHkfNIXHQJM1m4iqkR69AiI5pleQSsw84YFdn8FA4bqfSJshQDw4F6btZJeUDVoPk3FtHzRbH817VhuMs3YhF2ebDSuKwEE44LoaMjSpdplVjmt30L-Sjh0Xy0z7-yLU3Hyzx-H0k4rVPD/s1600/9.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b style="line-height: 20pt;">8. FEJEZET</b></div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><br /></span>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Az idő kicsit hűvöskés
ezen a reggelen, bár tegnap figyelmeztetett az időjárás-jelentő, hogy milyen
idő is várható ma. Az ég hol rikítóan kék, hol a szürke szomorúságot tükrözi.
A szél fúj, mit legjobban vörös, kiengedett hosszú hajam sajnál, és körülbelül
félpercenként kell a fülem mögé tűrnöm a tincseim, hogy lássak is valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A metró bejáratánál
szokás szerint huzat van, és megcsap a metró jellegzetes, fémes szaga.
Rémálmomban felkelve is felismerném ezt a szagot, vagy legalább is emlékeznék
rá. Nem is tudom, hogy lehetne-e erre azt mondani, hogy londoni illat? Mert
bizonyára nem hasonlít Gedney Hill-re, ahol ezelőtt laktam. Nyugodt kis város
Angliában. Ha családom lenne, talán ki is költöznék oda, mert egy gyereknek
jobb nyugalomban felnőnie, mint a nyüzsgő, élettel teli városban, Londonban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Pedig imádom a Brit
sziget legnagyobb, legnevesebb városát. Nem a nevezetességek, hírességek miatt,
hanem szimplán a környezetért, és az emberekért, kik még akkor is kedvesek
veled, mikor valószínűleg ütnék a falat. Egyszer majdnem elhagytam a Primaxben
vett pulóveremet, melyet születésnapra adtam magamnak. (Igen, furcsa...
viszont egyedül élek itt, így ha más nem is, én törődök magammal.) Leesett a
földre, mert nem akasztottam be rendesen a dolgozói táskámba. Egy 50 év körüli
férfi vette fel, és kiabált utánam. Azóta is tudom, hogy vannak még jó emberek.
Csak ritkán látunk belőlük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Chad hívja Bridgit
bolygót! - hallom meg mellettem a hangot, mely kizökkent gondolatmenetemből, és
nem sok kell ahhoz, hogy a szívem kiugorjon a helyéről. A mozgólépcsőn majdnem
elesek, annyira megijedek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Jesszusom! Ne csináld
ezt velem! - parancsolom meg neki, és mutató ujjal rámutatok, komolysággal
vegyítve. A férfi ránéz a kinyújtott ujjamra, majd rám azzal a tengerkék,
csillogó szemeivel. Hogy ebből miért nem tudott kinőni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Számoltam: negyedszer
szóltam, mire észrevetted, hogy neked beszélek! - ad igazat magának, mire én
megcsóválva a fejemet lelépek a mozgó szerkezetről, majd haladok a metró felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Miért? Nekem
beszéltél? - teszem fel a kérdést, de valójában csak még szerettem volna egy
kicsit bolondítani a srácot. Chadhez külön technika kell, hogy beszélgetni
kezdj vele. És hogy ne kerülj ki vesztesnek, muszáj játszanod vele, ameddig
csak bírod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Á! Látom maradt valami
a régi Bridgitből! - mondja hirtelen, de aztán mintha visszaszívta volna. Ha
igen, akkor én is ezt kívánnám. Ahogyan szóba hozta a múlt egy röpke eseményét,
már lavinát indított el bennem. Olyan lavinát, mely forró, dühöngő és
fájdalommal teli.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A padlót bámultam
alattunk, majd a másodperc törtrésze alatt olyan elhatározásra jutottam, melyet
nem szoktam tenni: hagyom annyiban a múltat. A döntésekben mindig hagyok
legalább egy napot magamnak, hogy végérvényesítsem. Most viszont ezt nem
találtam helyénvalónak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Tudod, ha nagyon akarnám,
akkor befestetném a hajam. De nem teszem.... mert igazán szeretem! - jegyzem
meg a fiúnak, és bár a múltról is szó esett, nem befolyásolt. Chaddel
felszállunk az éppen érkező metróra, és London szíve felé vesszük az irány.
Pont van két hely egymás mellett, így nem tétovázva leülünk egymás mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Szóval, nem is utálod
a hajadat. Pedig végig ebben a hitben voltam! - hitetlenkedik a srác egy sort,
mire én csak megvonom a vállam. Valóban az a pletyka járta, hogy utálom a
hajam. És arról is terjengtek hírek, hogy miért nem festetem be. Egyrészt
akkoriban nem engedték az iskolában, másrészről azt hitték, hogy szegények
vagyunk vagy családi drámára fogták. Hát... semmi sem volt igaz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Igazán bensőséges
kapcsolatom van a hajammal - fűzöm tovább csak a srác kedvéért, majd ujjaim
közé szorítom egy-két vörös tincsemet, majd tekergetni kezdem azt. Mosolyra
húzom a szám, mivel nem tudom magamba tartani. Sohasem voltam ilyen Chaddel
ezelőtt. És elhatározom, hogy nem is szeretnék olyan lenni a sráccal, mint amilyen
a középiskolában voltam. Nem azért, mert rossz voltam, hanem szimplán nem
akartam a múltat továbbfűzni. Egyszerűen azt csak lezártnak tekintem - már
amennyire csak lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Egy ideig nem szólalunk
meg. Hol a csöveket nézegetem szemben az ablakon túl, hol pedig a falra
ragasztott reklámfeliratokat. A metróban sötét van, csak a fénycső miatt van
világosság. Látom, ahogyan a vezetékek változnak a metró túloldalán, és hallom
a süvítő hangot is. Ismét megálló következik: lassít, látjuk a fényt, és
emberek özönlenek be az ajtón. Majd mintha mi sem történt volna, a metró robog
tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Mi van Lucyvel? Még
mindig olyan jó barátnők vagytok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Kérdezi, mire én
behunyom egy pillanatra a szemem. Rossz témát hozott fel, hisz a lány, akit
említett, a legjobb barátnőm volt: mindent megosztottunk egymással, szaftos
pasiügyeket is kitárgyaltuk, valamint ott voltunk egymásnak bármikor.
Jobb volt a kapcsolatunk, mint a testvéreknek lenni szokott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Nem, megszakítottuk a
kapcsolatot - válaszolok a lehető legtömörebben. Arcommal a szemközti ablakot
bámulom, mintha hirtelen szoborrá dermedtem volna, szemeim előtt pedig régi
emlékek peregnek le. Ez volt az egyetlen jó a középiskolás éveimben, és ezt is
elvettem magamtól - Valójában én szakítottam meg a kapcsolatot vele. Vonzott a
nagyvárosi élet, és teljesen új életet akartam kezdeni. Most így visszagondolva
hülyeség volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Gondolkodok el hangosan
a srác előtt, aki figyelmesen meghallgat a legnagyobb meglepetésemre. Szikrázó
szemeivel arra vár, hogy folytathassam... de nem tudom. Nem jönnek rám a
szavak, mert Lucy annyi mindent megtett értem, és az lett volna a legkevesebb,
hogy elküldöm neki azt a levelet. És mégsem tettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">- Mit szólnál… - kezd
bele, és látom rajta, hogy el szeretné a figyelmemet vonni erről a témáról,
aminek most feltétlenül hálás vagyok. Barna, göndörödő tincseit megigazítja,
majd folytatja, kissé közelebb hajolva hozzám. Én automatikusan távolodom, és ő
ezt nem teszi szóvá - ha mindig együtt jönnénk, amikor ugyanabban a műszakban
dolgozunk?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Hiába döntöttem el, hogy
próbálok nem a múltra gondolni, de ezek a lépései igen csak arra utaltak: </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">megkedveltetés,
hátbadöfés, utálat. Az első még szóba jöhet, de a többire semmiképp sem vagyok
kíváncsi. Így nagyon óvatosnak kell lennem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Nekem jó -
egyezek bele kis kételkedéssel, majd felállok, mikor ő is ezt teszi. A
következő megálló a mienk, így mikor lassít a metró, mi is leszállunk róla.
Felveszem a másik lépésének ütemét, majd a munkahely felé veszem az irányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Annak örülök –
mosolyog, majd előreenged a mozgólépcsőn. Én csak akkor mosolyodom el, mikor
már nem látja.<o:p></o:p></span></div>
</div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-75052141745185423702014-08-12T21:40:00.002+02:002014-08-12T21:40:57.211+02:007. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Drága Idelátogatók!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br />
Szeretném megköszönni Miss Sunshine lelkes kommentelkedését, és FantasyGirl folyamatos véleményét a részekhez. Köszönöm lányok, igazán sokat segítetek, hogy hogyan is építkezzek és csupán a véleményetek is rettentően sokat ad nekem. <3<br />
Nem is szeretnék már mondani, csak hogy jó olvasást a részhez,</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlrW5R0c0VwItTz-TLdIvKDb9MqIXXosG6qMXZ4nmaxsDceOBAJJTFVCq2dWPkF7ErB8WdKuVvpYSvvY7SJZTlSgBrRjry85iMVl2UzM9UtY2bR8feVpu_xG-8wYmoS_mDXEXGQBHaf6QO/s1600/7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlrW5R0c0VwItTz-TLdIvKDb9MqIXXosG6qMXZ4nmaxsDceOBAJJTFVCq2dWPkF7ErB8WdKuVvpYSvvY7SJZTlSgBrRjry85iMVl2UzM9UtY2bR8feVpu_xG-8wYmoS_mDXEXGQBHaf6QO/s1600/7.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<b>7. FEJEZET</b><br />
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Tudod… ez
kedves volt tőled – szólalok meg, mikor már a metrónál járunk. Egy porcikám
sem tudta vagy sejtette, hogy Chad ezt fogja tenni. Meglepett a srác, de
próbálom ezt nem kimutatni, hisz még most is gyűlölöm. Legalábbis
akárhányszor csak eszembe jut a srác, mindig ezt mondom: gyűlölöm,
gyűlölöm, gyűlülöm. Ezzel igazából csak azt szeretném elérni, hogy
tényleg gyűlöljem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Én általában
mindig az vagyok - teszi hozzá gyorsan, el is mosolyodik. Elnevetem magam
ennek hallatára, mert ismét eszembe jutottak a múltban történtek. És
akárhányszor csak ez volt, mindig kirázott a hideg. És azért nevetek, hogy a kínosságot elkerüljem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i style="line-height: 20pt;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Hazafelé
tartottunk az iskolából Lucy-vel, a volt barátnőmmel, mikor szembetalálkoztunk
a nagymenő réteggel, és szinte meglepett, hogy nem kerülnek el nagyban, vagy
gáncsolnak ki engem. Chad-et szúrtam ki valahol középen, és észrevettem, hogy
engem néz.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Sziasztok,
lányok! – köszönt nekünk az említett, és tétován, de visszaköszöntem. Az, hogy
ezt tették a fiúk, meglepett. Ugyanis ez túl kedves volt hozzájuk képest.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ébredj fel, B.! – tapsolt előttem Lucy, mire én megráztam a fejemet. Hát, ha
ezzel sikerült volna kiszáműzni a fejemből ezeket a gondolatokat. Ránéztem a
lányra, mire ő megcsóválta a fejét. – Mondd, hogy nem gondolsz máshogyan rá! –
nézett rám kioktatóan, miközben megrezzentek a hosszú, majdnem fekete tincsei.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Megráztam
a fejemet, és fel is vontam a szemöldökömet. Valójában tudtam, hogy nem vette
be. Tudtam, hogy kiismert, és hogy hazudtam neki. Ám nem tehettem mégsem, hogy
elmondom neki az igazat. De mikor ránéztem, láttam rajta, hogy nem mondaná el
senkinek.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Na, jó… úgy érzem, hogy… kezd normális lenni velem – böktem ki végül, mire egy
elégedett sóhajtás volt a válasz. Lucy-vel nagyon jó volt a kapcsolatunk,
mindent megbeszéltünk, amit csak lehetett. Nem volt a másik előtt titkunk,
leolvastunk mindent a másikról.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Az
arcán láttam, hogy számított erre, és csak azért kérte, hogy mondjam meg az
igazságot, hogy meggyőződjön. A távolba meredt, és ahogyan a szemét a
közlekedési lámpára szegezte, rájöttem, hogy tudja, milyen baklövést követek
el.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;">A mozgólépcső
alján járunk, mire sikerül feleszmélnem, hogy a múltat boncolgatom.
Felemelem a lábaimat, majd lerakom a nem mozgó talajra, és követem Chad-et a
Tooting Broadway metrómegálló kijárata felé. Kicsit lelassít, aminek
hirtelen örülök is, mert túl gyorsak a léptei.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A metró bérletellenőrzőjén
át kellett minden alkalmon esnem, hogy kimenjek a metróból, így ez most se
lehet másképp. Chad a mellettem lévőt választja, én pedig az előttem lévőt
célzom meg. Ráillesztem a bérletemet az érzékelőhöz, majd elindulok… vagyis indulnék. A kiskapu csaknem akar kinyílni. Másodszor próbálkozom, de nem jön össze.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Chad… téged
miért engedett ki? – kérdezem meg tőle felhívva a figyelmét arra, hogy bent
ragadtam. Megfordul, és odajön a kapumhoz. Előveszi a már zsebébe dugott
bérletét, és átadja nekem. Ám most sem járok szerencsésen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Körbenézek,
hátha akad itt valaki munkás, de nem látok semmi biztonsági őrt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Gyere!
Segítek… - mondja felém nyújtva a kezét a kapu felett, mire én tétovázva bár,
de a kezébe helyeztem az enyéimet. Erősen megmarkolja, és a közös
erőfeszítéssel át tudok lendülni a kiskapun. A jobb lábam beakad a határ egy
részéhez, és majdnem elesek, de az előttem álló Chad megtart.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A lábaim biztos
talajon vannak, úgy érzem, hogy biztonságban vagyok magam is, ahogyan a fiú tart engem. Légzésem felgyorsul, és érzem ahogyan a levegőt szaggatottan veszem. Felnézek rá, és a szeme elégedett csillogása helyett valami egészen
mást látok. Valami ismeretlent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Köszi… -
motyogom, majd elengedem őt, és elindulok a kijárat felé. Chad követ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Az előző
munkahelyemmel ellentétben van ebédszünetünk. És a vállalat egy adott menüjét
kapjuk meg a mai napon is. Több felől hallom</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;">, hogy a dolgozók mindig mást
kapnak, de ők is mindig ugyanolyan vendégségben részesednek, mint maga az
idelátogató. Az étel tényleg nagyon finomra sikeredik, és utána egy pillanatra
nehezen hittem el, hogy ez az új állásom - bár elég ideiglenes.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A tányéromat
odaviszem a mosogató felelőséhez, mire ő ezt megköszönve egyből a tisztításba kezd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Az erkélyre
megyek, mely a dolgozóhelységek mögött van. Az eget egy felhő sem takarja, így
az óceáni levegő vígan táncolhat ma Londonban. Behunyom a szemem,
és most jövök rá, hogy a délelőtt igen jól telt. Szinte észre sem vettem az idő
múlását, és hiába van a hátam mögött több év pincérkedés, izgulok, hogy
alkalmas leszek-e ide. Más a megszokott, éppen ezért vannak ellentétek a
volt és az mostani munkahelyem között. Abban biztos lehetek</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;">, hogy itt sokkal
több a vendég, mint a Bellasban, hiszen autópálya melletti, hotellel van
egybekötve, ráadásul nagyon jó hírneve van. Azt rebesgetik, nagyon sokszor jönnek
ide hírességek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Nem, Colin...
nem lettem öngyilkosjelölt, mikor kirúgtak - válaszolom a telefonba a fiú
kérdésére, miszerint nem süllyedtem-e mély depresszióba. Nem fogom fel
tragédiának, bár az tény hogy rosszul esett. Csak ahogyan felhozta ezt a témát,
eszembe jut az, hogy jó társaságom volt aznap egy alkohol. Erről pedig
eszembe jut Chad, aki azt állítja, hogy megcsókoltam. Nem érzem a csók
égető érzését a számon. Nem hiszek neki. - Amúgy is… van egy hét próbaidőm egy
állásra. - mondom a pozitívumát a témának. Mikor mozgást hallok meg
mellettem, úgy érzem ideje letenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Mert te vagy a
legszerencsésebb ember a világon - szólal meg a telefon túloldalán, mire én
elmosolyodom ennek hallatára. - De csak, mert itt vagyok melletted.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Haha.... - ez
volt az első reakcióm, miközben magam elé képzelem a rövid, kicsit kusza
sötétbarna haját, és gesztenyebarna szemeit. - Leteszlek, mert folytatnom kell
a munkát. Szia! - köszönök el tőle, majd még hozzáteszem, hogy ne tűnjön
bunkónak a hirtelen elköszönésem - Szeretlek, de tényleg mennem kell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Mondom, és
leteszem a telefont, anélkül, hogy hallanám a választ. Akkor nézem meg,
hogy ki is az a bizonyos illető, aki csatlakozott a társaságomhoz. Ránézek az
órára, majd még megállapítom, van pár percem, ha társalogni akarok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Barátod volt?
- kérdezi meg a 30-as éveiben járó lány. Ránézésre afrikai vagy indiai
származású lehetett. Sötét bőre, és sötét szemei is vannak. Innen nem is
tudom eldönteni, hogy fekete vagy csak majdnem fekete a szeme színe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Nem... -
nevetem el magam, majd megköszörülöm</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;"> a torkom, hogy mielőbb helyesbítsek a
válaszon - Az öcsém.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Colinnal lehető
legfurcsább a kapcsolatunk. Szinte sohasem tudtunk komolyan beszélni egymáshoz,
mindig mindent kijátszottunk. Őszinték voltunk egymáshoz, de ez ellen nem
tudtunk semmit tenni, mert leolvastuk a másikról az érzelmeket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Dániában jár
egyetemre - teszem hozzá, majd közelebb lépek a lányhoz, és kinyújtom a
kezemet - Bridget vagyok – azt hiszem így kell elkezdeni egy új életet. A lány
pedig nagyon barátságosnak tűnik, úgyhogy reménykedem benne, hogy nem utasít
vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Nia -
mosolyodik el, én pedig kénytelen-kelletlen, de megszakítom a
beszélgetésünket, mivel a munkaszünetem lejárt. De Nia azt mondja, lesz még
időnk beszélgetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Mosolyogva
megyek</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 20pt;"> vissza dolgozni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Alig
vártam már, hogy az öcsém feltűnjön a folyosón. Emlékeztem, hogy az utolsó
előtti óra előtt mindig elmentünk egymás mellett, így most idegesen vártam,
hogy feltűnjön. Vállamon majdnem lecsúszott a táska, és dühödten raktam vissza
a vállamra. Colin végre megjelent a folyosó végén, és felé vettem az irányt.
Nem sokkal később észre is vett, és látta, hogy közeledem felé. Felvonta a
szemöldökét, de a barátaival tovább beszélt. Mindenféle kedves szó nélkül
felkaron ragadtam, és kihurcoltam a tömegből. A szekrények mellé léptünk.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Áú! – szólalt meg öcsém megfogva karját, majd ezt kérdezi – Ezt most miért
kaptam?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Az
arcán tényleg értetlenkedés jele látszódott. Tudtam, mikor színészkedik, és
mikor nem. Ezúttal viszont mégis meglepődtem, hogy nem értette. Azt hittem,
hogy az okos kis elsős fejével össze tudja rakni a képet.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Kérlek, csak vele ne barátkozz! – fogtam könyörgőre a hangomat, mire ismét
öcsém értetlen arcával kerülök szembe. Alighogy leveszi rólam a szemét, eszébe
jut, miről is van szó. Közelebb jön hozzám, és látom, ahogyan most minden
értelmet nyer a fejében. Hisz tudja, hogy Chad és köztem volt valami, még
régebben. Csak nem tudta, hogy az a Chad, ez a Chad.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Figyelj! Csak haverok leszünk, oké? De most mennem kell… - fogta sietősre
Colin, mire én vissza szerettem volna valamit szólni, de addigra már elveszett
a tömegben az újdonsült barátaival. A háttérben megláttam, amint beszélgetésünk
tárgya megjelent. Sietősen távoztam a másik oldalt.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br clear="all" style="mso-special-character: line-break; page-break-before: always;" />
<i><o:p></o:p></i></span></div>
</div>
</div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-39281864003402044252014-08-05T11:12:00.001+02:002014-08-05T11:12:19.369+02:006. fejezet<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Kedves Olvasóim!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br />
Elérkezett a következő fejezet is, melyben már többet megtudhatunk Chadről. Hogy megváltozott-e vagy sem az évek alatt.<br />
Szeretném megkérni, hogy aki elolvassa a részt, az kattintson rá a bejegyzés alatti "Elolvastam" rublikára. Így tudom, hogy hányan olvassák. Akik szoktak megjegyzést írni, azokat tudom, de így nem tudom megállapítani, hogy olvassa-e mind a 8 követőm vagy sem.<br />
Jó olvasást szeretnék kívánni,</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbrN7dcolhN-6NACs_ZU1ElnsUyJKqr2Rtsg0kEajpIP2kxfd-V3ZTp-JHwlHqbFbrMVlzlhEekmsoOmOp1fokmHpUSF8E2ZWT2D7-kiKEa8YALMgdTeFKg2Qenjh_oEM4jJOsfQme3JQz/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbrN7dcolhN-6NACs_ZU1ElnsUyJKqr2Rtsg0kEajpIP2kxfd-V3ZTp-JHwlHqbFbrMVlzlhEekmsoOmOp1fokmHpUSF8E2ZWT2D7-kiKEa8YALMgdTeFKg2Qenjh_oEM4jJOsfQme3JQz/s1600/6.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<b style="line-height: 20pt;">6. FEJEZET</b><br />
<b style="line-height: 20pt;"><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Pár nap telt el, ám a szerencse nem az én ajtómon kopogtat. A számítógépet bújom, ha éppen nem a városban keresek munkát. Szeretnék minél hamarabb új munkát találni. És jó esetben még dolgoznék az étteremben, de mivel hónap vége volt, így éppen ledolgoztam. És ezért ezt a főnök kihasználta – ügyes volt, elismertem. A végkielégítést meg bunkó módon a postámon kaptam meg tegnap. Aláírtam, és visszamentem az étterembe. Pontosabban, mivel előbb érkeztem a nyitásnál, a főnöknek már kint oda tudtam adni. Örülök is, hiszen nem akarok többet visszamenni abba az étterembe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Mindig ugyanúgy kelek, mintha munkába indulnék. Próbálom ugyanazt a buszt elérni, és a metróval a várost bejárni munkáért kutatva. Nem adom fel, ez a nap is ugyanúgy indul. A metrónál vagyok, sietek a megfelelő földalatti szerelvényhez. Viszont már pár lépés után kiszúrom Chad-et a fal mellett állva – mióta találkoztunk, egyre többet látom őt. És ez nem töltött el jó érzéssel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
A fiú is észrevesz, és egyből felém jött. Nem lassítok le, így is tartja a lépést velem. A jobb oldalamon van, és úgy érzem, neki cseppet sem erőltetett az, hogy velem tartson. Nagy lábaival szinte átlagos tempóba megy mellettem, én pedig már a kocogás szintjén vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Szia - köszön rám egy pillanat múlva. Mégis engedek egy kicsit lassítani, mert kezd a bokám megfájdulni - a hosszútávú sétálás nem szokásom. Ám az elmúlt napokban igenis sokat sétáltam, hogy munkát keressek. Ha találtam is, nem gondoltak engem alkalmasnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Szia – köszönök én is, miközben kissé dühös pillantással jutalmazom, és kérdően felvonom a szemöldököm. Miért nem mást boldogít? Engem cseppet sem érdekel a társasága, szeretnék minél hamarabb megszabadulni tőle. – Gondolom nem beszélgetni jöttél – jegyzem meg sokat számítóan. Négy hosszú évet tölthettünk együtt a gimnáziumban, osztálytársam volt. Ráadásul nem túl jó emlékeim vannak tőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- De… részben. - gondolkodik el a srác, és ha eddig nem is, de most már tudtomra adja, hogy mást is szeretne. - Azonban van egy meglepetésem - tette hozzá. Viszont engem nem hozott lázba meglepetésével. Ugyanis eléggé kiismertem ahhoz, hogy tudjam: nekem már nem tud meglepetést okozni. Már kiismertem. Hiába telt el jó pár év. Az emlékezetem nem kopott, az érzelmeim viszont erősödtek. Ha akkor utáltam, akkor most gyűlölöm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- És mi az? - tudakolom meg tőle, ám túlzott színésziséggel megfűszerezve. Ugyanis nem érdekel a válasza, és ezt tudtára is adtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Mozgólépcső következik, én pedig ráállok. Mivel nem vagyok hajlandó beszélgetni vele, úgy dönt, hogy beférkőzik az előttem lévő lépcsőfokba. Nem néznének normálisnak, ha megfordultam volna. Ezért állom a tekintetét a srácnak, ki folytatta a kommunikációt – elég jó egyirányú kommunikáció.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- A meglepetés azért meglepetés – szólalt meg végül, majd folytatta – Ha nem tetszik, akkor elengedlek. Csak kérlek… gyere velem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Beállt a csend, ugyanis nem tudok mit reagálni erre. Ráadásul túl közel vagyok hozzá. A testem számos pontban hozzáér a fiúhoz, és ezt ő is érzi. Így hogy egy lépcsőfokkal lejjebb volt, pontosan ugyanakkorának tűnünk. És így pont bele tudtam nézni azokba a kék szemekbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Jobban teszed, ha megfordulsz – töröm meg a csendet, és áldom a metró mozgólépcsőjét, hogy nem hosszú. Ugyanis akkor még kínosabb lenne – hisz túl közel volt hozzám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Így is tesz, majd végül nehezen, de belemegyek az ajánlatába. Nem bízok benne kicsit sem. Ám annyit tudhatok, hogy ha tényleg olyan a fiú meglepetése, mely nem érdekel, akkor elmegyek – és folytatom majd a munkakeresést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Tudod… nem hittem, hogy valaha is találkozni fogunk újra – jegyzi meg, mikor a metróban helyet keresünk magunknak. Azonban a reggeli csúcsforgalomnak köszönhetően már nincs helyünk. Éppen ezért az egyik kapaszkodóhoz sétálunk. Gondosan ügyelek arra, hogy ne érjen a keze az enyémhez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Tudod… nem fogok veled kommunikálni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Élvezi, hogy ezt csinálom. Látom a szemén azt a csillogást, mely mindig örömmel tölti el. Imád velem vitázni, úgy is tudja, hogy mindig ő kerül ki győztesen. A gond az volt, hogy én sohasem hagytam magamat. És mindig ebből származik a baj.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Most is azt teszed – mondja, mikor a következő megállóhoz érkezünk. A metrót már olyannyira magamévá tettem, hogy egyik pillanatról a másikra már a munkahelyemre érkeztem. Eleinte zavart a tömeg, a reggelenként és esténként a metrózások. De aztán megszoktam, végül meg is kedveltem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nem igaz – jegyzem meg, miközben próbálok farkasszemet nézni vele. Most nem zavar, hogy a szemébe kell néznem. Van rá okom. Közben pedig örülök is, hogy van okom mindehhez. Azt nem tudom, miért. Talán csak nem változtak az érzéseim azóta sem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- De igen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Valójában igaza van, mert ez már kommunikációnak tekinthető. Azonban hiába is a sok év és gyűlölet, nem lehet nem hozzászólni. Mindig is meg volt rá az okom, hogy megszólaljak – különben nem tettem volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Most az egyszer nem tudok a fiúhoz egyetlen szót sem szólni. Egyrészt nem jut eszembe semmilyen téma, melyről elcseveghetnénk – nem, mint ha nagyon ezt akartam volna -; másrészt pedig semmi szurkálódó szöveg nem akarja elhagyni a számat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Egy kis ideig szótlanul sétáltunk egymás mellett, mikor Chad jelzi, hogy le kell szállnunk. Aztán, mikor már sok-sok perce nem szólalunk meg, már nem is nagyon veszem rá magam, hogy mondjak valamit, mert azzal úgy hiszem, hogy csak rontanék a helyzeten. Aztán mégiscsak megfogalmazódik bennem a kérdés, de még időben visszafojtom azt. A környék valahogyan nagyon ismerősnek tűnt. Szép zöld fű, melyre ha ráfeküdnék, biztosan bársonylepedőként hatna rám. A másik oldalon pedig hatalmas nagy épületek, és közte a londoni jellegzetességű utak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Itt találtam rád… - szólal meg a srác, mintha válaszolna a kérdésemre. Csak nem feltettem végül mégiscsak a kérdést? Mindenesetre a választ megtudtam. Azonban az eléggé meghökkentett ahhoz, hogy normálisan tudjak viselkedni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Most emiatt hívtál ide? Hogy ezt elmondhasd, és megint jót nevethess? – akadok ki talán túlságosan is, és lecövekelek a gyalogút közepén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
A fiúnak, mintha csak később esne le, hogy mit mondott, és az, hogy leálltam. Szembe néz velem, és közelebb lép hozzám. Arcáról egyértelműen leolvastam<span style="line-height: 20pt;">, hogy túlkomplikálom a helyzetet és emiatt csak még jobban bedühödök.</span><br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Nem… Egyáltalán nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Oké - szólalok meg határozottságot véve a hangomban, de közben egyáltalán nem vagyok az. Elindulok szó nélkül, és szinte várom, hogy a fiú kövessen. Eszem szerint ott akartam hagyni, de úgy gondolom, ha nem követem, akkor nem fogok egy hamar elaludni, pontosan azért, mert nem tudom, mi várt volna rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Még pár percig csend a néma csend vesz körül, majd mikor a fiú egy hotel felé veszi az irányt, csak még jobban elbizonytalanodom programját illetően. De némán követem, mert úgy hiszem, ez a legjobb. A hotel bejárata előtt megáll, és kinyitja nekem az ajtót. Bemegyünk, majd Chad otthonosan mozogva elirányít <span style="line-height: 20pt;">egy ajtóhoz. Kopog, majd kinyitja azt, mikor bentről igenlő válasz érkezett.</span><br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Hello, Chad! Jó reggelt – intézi a második felét nekem, mire én csak megilletődve bólogatok. Mit keresek én itt? A nő az íróasztala mögül feláll, és felénk lépdel, majd szóra nyitja száját - Mi járatban itt?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Kérdez rá a hölgy, mire én a fiúra szegezem a tekintetemet. Én is várom a választ.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Bridget Vilsont szeretném ajánlani pincérnőnek. Amit tudni kell róla az az, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a munkáját száz százalékosan elvégezhesse. Maximalista, és sohasem elégszik meg azzal, ami van, mindig egyre jobb és jobb szeretne lenni. Rendkívül kedves a vendégekhez, ehhez kétségkívül ért.<br />
És én csak megilletődve állok egy helyben, tátott szájjal. </div>
</div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-34989812272401350572014-07-29T20:56:00.001+02:002014-07-29T20:56:22.963+02:005. fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Drága olvasók!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br />
Lám, lám... van internet eme helyen is, így aki a másik blogomat is olvassa, akkor már biztos, hogy csütörtökön tudom hozni a <i>Thinking of You</i> következő részét. Saját magamnak csináltam plusz munkát, mert az elejét múltba írtam, a végét meg jelenbe, így döntenem kellett, hogy végül melyiket írjam át. Ez van :)<br />
Nem is tudok mást mondani, csak hogy jó olvasást!</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 26.66666603088379px; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 26.66666603088379px; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1w4_HGwKHXXgnKrz33jWP2yNaH7F_F8Uwbvn92JikFtNz55AqgmC8_ktWxsLu2fNH6LPBDybNX2_L1n5XmaKbQ2goLKTsCl2iiY9JBJatA58Ee_2JX_YRHHglGUSv9YFUY0K4GTzsXH8/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1w4_HGwKHXXgnKrz33jWP2yNaH7F_F8Uwbvn92JikFtNz55AqgmC8_ktWxsLu2fNH6LPBDybNX2_L1n5XmaKbQ2goLKTsCl2iiY9JBJatA58Ee_2JX_YRHHglGUSv9YFUY0K4GTzsXH8/s320/6.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><b>5. FEJEZET</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 20pt;">Felkeltem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Ám a szemhéjaim erősen ragaszkodnak egymáshoz. Érzem az arcomra száradt könnycseppjeimet, és egyből tudom, miért is. Akaratlanul is újabb könnycsepp szánkázik végig az arcomon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Elvesztettem az állásomat. Elvesztettem Rachelle-t. Ám ahelyett, hogy szépen elbúcsúztam volna tőle, egy vodkával távoztam a volt munkahelyemről. Nem engedtem, hogy bárki utánam jöjjön. Rohantam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Felpattan a szemem, hirtelen fel is ülök. Kissé ziláltan veszem a levegőt, mintha éppen futnék. A többi részlet nem igazán rémlik, de néhány emlékkép megmaradt: autók, vodkásüveg, <i>Chad</i>. Nem otthon vagyok, hanem máshol. Méghozzá kezdem azt érezni, hogy volt iskolástársamnál. Ez jobban bedühít, mint hogy kirúgtak. Vagy csak szimplán most nem bírok gondolkodni. Ugyanis: ki tudja mit csináltam, míg szinte elvesztettem a tudatom?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Chad! - szólalok meg kissé hangosan, de ezzel elérhetem azt, hogy felhívjam a figyelmét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Konyhában vagyok, keress meg! – hallom meg a hangot nem sokkal később. A lábam megindul, és felfedezőútra készülök. Nem ismerem, nem is voltam ebben a házban soha életemben - és ha lehetne bármilyen választási lehetőségem, nem tettem volna be a lábamat egyszer sem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Nem<span style="line-height: 20pt;"> nehéz megtalálni a konyhát, a fény ott kellőképpen jó ahhoz, hogy felhívhassa a figyelmemet. A konyha küszöbénél megállok, és kissé elgondolkozok: mit mondjak? Hiszen szégyenlem magam, de közben meg akarom tudni, hogy nem csináltam-e valami hülyeséget.</span><br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Pár lépésre tőlem Chad kávét csinál. Az illat, ha nem lennék másnapos, lenyűgözne. Azonban attól inkább kissé hányingerem van. Amikor észrevesz, egyből rám szegezi tekintetét, miközben vár arra, hogy a kávé felforrjon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Mi történt? - kérdezek rá, mert tudni szeretnék mindent. Mindent, aminek akárcsak egy kis köze is van Chad-hez. Azonban nem tudom ebben a pillanatban, hogy jól is fogadnám-e a választ.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Odamegyek a fehér, felsőtestét kiemelő trikót viselő sráchoz, és próbálom a pillantásommal kissé határozottabban jelezni felé azt, hogy igenis érdekel a válasza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Kissé becsiccsentettél… - szólal meg a srác, és megvonja a vállát. Majd a kávét kiveszi a forralóból, miután az jelzett, hogy készen van. Feldühít, hogy semmit sem változott az évek alatt, azonban ezen nem kellene meglepődnöm. Hisz Chad Boyle sohasem változik!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
A külseje sem változott sokat. A világítóan kék szemek az emlékezetemben maradtak, hiába is akarom, hogy mindennél jobban elfelejtsem. A jellegzetes arcvonásain sem látok sok változást, talán kicsit férfiasabb, mióta nem találkoztunk. Régebben a haját felzselézte, viszont újbóli találkozásunkkor a göndörséget nem takarja el. Régen csak párszor láttam így a haját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Még valami, amit tudnom kéne? - próbálom a kérdéssel kissé kommunikatívvá tenni a fiút és elterelni a külsejéről a figyelmemet. Ám akárhányszor csak ránézek, felmerül bennem, hogy: nem vagyok-e újra gimnazista? Mellette tényleg azt érzem, hogy ismét iskolás vagyok, mellette ismét értéktelennek érzem magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Mentem haza a munkából, és megláttalak téged aludni a füvön. Kissé úgy néztél ki, mint aki napok óta nem volt otthon, a vodka meg csak ráadás volt. Gondoltam, hogy ilyen berúgott állapotba simán elüttetnéd magadat, úgyhogy hazahoztalak. Soha nem láttalak még részegnek… - mosolyodik el a srác, és mintha elgondolkozna. Igazán kíváncsivá tesz, hogy min gondolkodhat. Azonban ennek jelét sem mutatom ki, mert tartok attól, hogy tényleg olyan, mint régen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Meg volt rá az okom – jegyzem meg, csakhogy nehogy azt higgye, hogy minden harmadnap részegre iszom magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Kirúgtak az állásodból… novellát mondtál nekem, Vöröske.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Ezt a becenevet Chad és a haverjai mondták rám. Igazából egyáltalán nem tudott ez zavarni, mert ez a legjobb becenév, amit igazából vonatkoztathattak rám. Nem zavart, fel sem bosszantott, csak ők hitték azt, hogy igen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
A következő pillanatban felém nyújt egy fekete bögrét, melyben a gőzölgő kávé pihen. Rázom a fejemet nemleges válaszomat jelezve. Felkavarodik a gyomrom már a látványára is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Jót fog tenni, hidd el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Soha nem engedtem, hogy Chad bármiről is meggyőzzön. Ám abban biztos vagyok, hogy átélt már pár ilyen éjszakát, hogy tudja, mi a jó a másnaposságkor. Talán ezért is egyezek bele, és iszok a forró, keserű kávéból, ami rendkívül jólesik a kiszáradt torkomnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ja… és megcsókoltál… - jegyzi meg, mintha mellékes lenne. A kávét majdnem félrenyelem, a szemöldököm meg rögtön felugrott. A tüdőmhöz kapom a kezem, mert hirtelen nem kapok levegőt. A meglepetésem egytől tízes skálán a tíz pontot elérte. Mikor? Hogyan? Milyen helyzetben? Komolyan megcsókoltam őt? Ezernyi gondolat fut át az agyamon másodpercek alatt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Ugye ezt nem mondod komolyan… - próbálok meggyőződni, hogy esetleg hazudik. Azonban ennek nem látom esélyét, mert Chad arcát látva szinte biztos vagyok benne, hogy az igazat mondja. A gondolattól, hogy megcsókolt, harapdálni kezdtem az ajkam alsó részét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Nem emlékszem rá. Pedig, hiába is történt meg, emlékeznék. Mit mondott, ami miatt megcsókoltam? Biztos olyasmit, ami miatt a részeg énem a karjába omlott. Kíváncsi vagyok a jelenetre, amit csakis Chad tudhat. És ez felettébb idegessé tesz. Olyan, mintha egy titkomat tudná. Viszont azt nem engedhetem meg magamnak, hogy sokat kíváncsiskodjak, mert ha a fiú félreértelmezi, akkor<span style="line-height: 20pt;"> egyből azt hinné: kötődök valamiképp hozzá. Mely nem igaz.</span><br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- De ne aggódj, más nem történt. Szerencsére hamar ki tudtál menni a mosdóba… nem is takarítottam volna el…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Azt gondolom, hogy ennyi ivászat után elkerülhetetlen, hogy nem látogatom meg a mosdót. Azonban zavar, hogy Chad ezt az "érett", huszonéves arcomat ismeri meg. Pedig én nem ilyen vagyok. Miért is zavar különben? Nem tudom, mert igazából nem is kellene ezekkel törődnöm. Azonban mindig is érdekeltek a vélemények, ez alól a fiú sem kivétel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Mennem kell – szólalok meg egy kis idő után. A lehető legkevesebb időt szeretném a sráccal tölteni. Ráadásul kell<span style="line-height: 20pt;"> egy kis józan gondolkodás, hogy felfogjam a történteket: kirúgtak az állásomból és megcsókoltam Chad Boyle-t.</span><br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
- Hova sietsz? – kérdezi meg a srác kissé hamiskás mosollyal az arcán. Nem tudom eldönteni, hogy esetleg kárörvend, vagy esetleg becsben tartja azt, hogy most éppen munkanélküli és talán sebezhető is vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Már a számon a válasz, azonban tudom, hogy az most már nem <span style="line-height: 20pt;">megfelelő. Megvonom a vállam, és szó nélkül kimegyem a bejáraton. Az ajtó a konyhából látható, éppen ezért segítség nélkül tudok távozni.</span><br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Elhagyom a házat mindenféle köszönés nélkül, és próbálok valami értelmet keresni az életemnek.<o:p></o:p></div>
<i style="line-height: 20pt;">Keresni fogok egy új munkát.</i></div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-18866567463974106352014-07-22T20:41:00.003+02:002014-07-22T20:41:55.318+02:004. fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Kedves olvasóközönségem!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br />
Köszönöm a véleményeket, és a kattintásokat! Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy miképpen reagáltok erre a fejezetre. Ilyet azelőtt még nem írtam, így félek, hogy elbaltázom, de reménykedem benne, hogy mégsem.<br />
Jövőhét keddről annyit, hogy nem száz százalékos, hogy tudok részt hozni. Mert vagy lesz netem, vagy nem a nyaralás alatt. Így szeretném türelmeteket kérni, ha esetleg egy hét kimarad! :)<br />
Jó olvasást,</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span><br />
<div>
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;"><br /></span></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 26.66666603088379px; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 26.66666603088379px; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE7Wpb4aAbuDiaelHnBOYlxVjzPeKYvnZ6r1frEe6vTJ4jfl3ekU6txWBzzm607VZJutNafQgGFq2jwJAQaEDalZLVys2feIv3BqLyq2aUhBluO3-H0kgS9UFE45BqTT2C2y1Ffi6AngA/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE7Wpb4aAbuDiaelHnBOYlxVjzPeKYvnZ6r1frEe6vTJ4jfl3ekU6txWBzzm607VZJutNafQgGFq2jwJAQaEDalZLVys2feIv3BqLyq2aUhBluO3-H0kgS9UFE45BqTT2C2y1Ffi6AngA/s320/5.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 26.66666603088379px; text-align: center;">
<b>4.FEJEZET</b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Arra kelek fel, hogy a nap sugarai gyengéden cirógatják bőrömet. Ijedtemben az erős napsütés miatt - hogy esetleg nem szólalt meg az ébresztőm - az éjjeli szekrényemre nézek. Az órámat kikapcsolom, hogy ne szólaljon meg, miután megnyugodva tapasztalom meg, hogy nem vagyok késésben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Felveszek egy vékony, fekete nadrágot, hogy aztán ne a munkahelyemen kelljen öltözködnöm. Viszont a fekete, dolgozói ruhámat csak az étteremben veszem majd magamra. Felülre egy olyan blúzt választok, mely bőnek titulálható, de valójában ez a lényege. Megfogja a szelet a reggeli hűvös időben, a délutáni melegben pedig szellőzővé teszi a testemet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
A buszmegállóba hamarabb érek ki, mint szerettem volna, ezért a busz számomra kissé soká jött. Azonban tudom, hogy Londonban a buszok gyakran jönnek, és nem kéne ezen fennakadnom. Talán csak már megszoktam. Úgy ahogyan a napi periódust is: Felkelek, munkába megyek a busszal, majd metróval, dolgozom, hazamegyek este, és kicsit elengedem magam - mondjuk a televízió előtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Az étterembe beérve látom, hogy Rachelle már dolgozott. Felvont szemöldökkel nézek rá, amiért az étteremben tartózkodik. Ugyanis ő mindig utánam érkezett meg úgy egy-két órával, amiért a gyerekeivel kellett reggelenként lennie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Hogy-hogy itt vagy? – kérdezem meg tőle odaérve. Arckifejezése arról árulkodik, hogy komoly dolgokon ment keresztül. És ez idegessé tett engem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Új főnökünk lett, meghosszabbította a munkaidőmet. Téged is vár az irodába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Mondatai lényegretörően rövidet, mégis teljesen lesújtottak. A főnököm nem tájékoztatott erről minket, hogy más lesz ezentúl helyette. Ráadásul kezdek aggódni, amiért a pincéreket végignézve mindegyiküknek gondot okoz az új rendszer. Bekopogok az irodába, aztán benyitok, miután igenlegesen válaszol bent valaki. Az iroda teljesen át lett rendezve, a főnök pedig teljesen más. Szigorú, komoly vonásait a hangja teszi még elriasztóbbá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Üljön le – parancsol rám, én pedig engedelmeskedem neki. Nem is jut az eszembe, hogy esetleg ellenszegülnék neki. Bár abban a pillanatban úgy láttam, hogy bárhogyan is dönt, már régen meghozta a döntését.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
És pedig csak annyit tudok tenni, mint egy diák az igazgatói irodában. Egyenesen ülök, a lábaim összezárva, a kezem pedig a combomon. Valójában nagyon ideges vagyok. De igazából miért is? Felhúzhatja az óraszámaimat, otthon nem vár senki!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Bridget Vilson – törte meg a csendet a főnök, miközben, mintha ízlelgetné is a nevemet. - A főnöknek az a munkája, hogy a vállalata a lehető legjobb legyen. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek felhúzom az óraszámát, mert megtehetem. Azonban, ha ezt teszem, akkor történni fog más is. Bridget, tudod mi? - kérdez rá, mint ha azt szeretné volna, hogy az én számon hangozzon el. Szeretném azt hinni, hogy nem egyre gondolunk. Hogy ő teljesen másra gondol, mint amire én. Viszont azt hiszem, a főnök is pontosan ugyanarra gondol.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Nem felelek, nem tudok felelni. Mereven az asztalon lévő papírokra szegezem a tekintetemet, ám látni igazán nem is látom. Homályosan talán igen, de a jeleket az agyam nem fogja fel. Ezer gondolat cikázik a fejemben, de egytől egyig nem találok rá magyarázatokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
A főnök feláll, és az ajtó felé veszi az irányt. Kinyitja azt, és míg én a papírhalmot bámulom, ezt mondja:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Kevesebb dolgozó - válaszol helyettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
A választ sejtem, szinte tudtam. Mégis mikor a száján jött ki a válasz, rosszabbul esett. A gyomrom összehúzódik, de nem tudom, miért. Nincs munkám? Szabadnak érezhetném magamat. Csak hogy én szerettem itt lenni. Szerettem itt dolgozni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
A tudatom legmélyebb zugában talán tudom, hogy az lenne a helyes, amit a főnök mond: távozás. Meg is indult a lábam, a tudatom nélkül is. Kilépek az ajtón, el sem köszönök. Pár lépés után megtorpanok. Az összes dolgozó - volt - munkatársam felnéz, nem törődve azzal, hogy ilyen főnökkel talán nem kéne leállniuk. Nem tudok semmit mondani, nem tudok sírni - száraz a szemem. Elveszek egy teljes vodkát az italosnál, és kilépek az étteremből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Soha többet nem jövök ide vissza – határozom el magamban, mint egy újévi fogadalmat. Azonban míg sok ember nem tart ki tartósan érve mellett, én azt szeretném volna, hogy nekem sikerüljön.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Hallom ahogyan Rachelle utánam kiált, de én elszaladok, mielőtt bármit mondhatna nekem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Nem tudom, hogyan, de egy teljesen ismeretlen helyen lyukadok ki. Nem ismerek ilyen helyet Londonban. Ám ahelyett, hogy visszafordulnék, - mert az kéne tennem – tovább sétálok. Az elmém felfogja, amit teszek - nagyjából -, azonban a helyes cselekedet messze áll tőlem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Mindig is szerettem sétálni – mondom csak úgy a semmibe… vagy esetleg Istennek szántam? Nézem a köves utat, melyen sétálok. Fogalmam sincs, hol vagyok, de a környéket, mintha egyszer sem láttam volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Valami megszakítja a gondolatmenetemet, és egy fekete volt tűnik el mellettem. Csak nem autó volt az? Nem, nem… ahhoz túl gyorsan ment el mellettem - egy pillanat sem volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Nem rúgtam még be soha… most sem vagyok részeg. Még mindig szomjas vagyok… - mondom részekben kinyögve, majd a kezemben lévő üvegből iszok még egy kicsit. Égeti a torkomat, majd mikor keserédesen lenyelem, jólesik. Ennyire még nem esett jól semmi. A tartalma egyre kezd csökkenni, ám én tudtam, hogy ez nem segít semmin. Egyre többet, és többet kívánok. Érzem, ahogyan egyre kevesebbet fogok fel mindenből. A gondolataim is kezdenek értelmetlen mondatokká összeállni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Ja… nem vagyok jó pincér – dúdolgatom valami ismeretlen dallammal. Nem tud érdekelni, hogy láthatnak. Még azt sem tudhatom, hogy mikor fog elütni egy autó. Mert lehet, hogy mégis csak azok a fekete foltok. <i>Talán lejjebb kéne mennem, talán pihennem kéne egy kicsit. Nagyon meleg van… és nagyon melegem van.</i> - Gondolkodom. Egyáltalán értelmes dolgokról?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Muszáj az út közepén mennie? – hallom meg a messzi távolban egy hangot, a tudatomban meg épp hogy csak meghallom azt. Út közepén? De hisz egy puszta közepén vagyok, nem a betonúton! Vagy lehet, hogy mégis…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Kikerülhetsz! - mondtam kinyújtva a nyelvemet, majd mégis rászánom magamat, hogy arrébb lépjek. Lépek egyet, majd még kettőt, és éreztem, hogy szédülök. A következő lépésre már alig bírok megtartani az egyensúlyom, aztán pedig esni kezdek. Esek, és be is csukom a szememet. Készülök arra, hogy a betonút keménysége a bőrömnek is hirtelen lesz. Azonban egy puha-pihe ágyikóra érkezem. Kissé nedves, és hideg, de akkor kellően elég a fű társasága.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Szeretlek Istenem! - mondom, majd érzem, hogy az álom magába szippant. Folyamatosan kezdenek a gondolatok is abbamaradni, és a háttérzajok is csökkenek. Viszont mondatfoszlányokat hallok a tudatom mélyéről. Valaki fel is rángat. Érzem, ám reagálni már nem tudok.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 26.66666603088379px; text-align: justify;">
<i style="line-height: 20pt;">De édes a hangja!</i><span style="line-height: 20pt;"> - mondtam magamban. Tudtam, hogy Chad volt az.</span></div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-16350248500438153992014-07-15T20:26:00.002+02:002014-07-15T20:26:32.634+02:003. fejezet<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Kedves olvasóközönségem!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Most már kissé megbántam, hogy ilyen rövid fejezeteket hozok, de már a 10. fejezetnél tartok, így már nem nagyon akarok ezen változtatni. Így is az egész részt múltba írtam, és ezért át kellett írnom jelenre, úgyhogy lehetséges, hogy az igeidőkben lesznek hibák.<br />
Viszont szeretném megköszönni a feliratkozókat, a nézettséget, és a megjegyzéseket is! :]<br />
Ami pedig a múltheti kiesést illeti, nem várt meglepetésekkel kellett szembenéznem, de ilyen többet nem fordul elő a nyár folyamán. Mindenesetre kellemes olvasást kívánok!</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIroDF8goceOjy44FTUqVE31dhryI-A9wFPC9Knr463plCv3SM1FGZUOQg5LkBCjcqzzJxbaepgXUpVB7r8xQwj-dO3_LiZF7LcowdVIN_3LE6uXqpdXONI4BhUqe54KdIcMSZegn8FUY/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIroDF8goceOjy44FTUqVE31dhryI-A9wFPC9Knr463plCv3SM1FGZUOQg5LkBCjcqzzJxbaepgXUpVB7r8xQwj-dO3_LiZF7LcowdVIN_3LE6uXqpdXONI4BhUqe54KdIcMSZegn8FUY/s320/4.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>3. FEJEZET</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
- Kérjük a számlát - intézi hozzám szavait egy valószínűleg itt nyaraló négyfős család ura, mire én ezt bólogatva veszem tudomásul. Akcentusa van, bár nem tudtam hirtelenjében eldönteni, hogy honnan valósiak is lehetnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
Kifizetik az ételt, majd távoznak. Valószínűleg London nevezetességeit fogják nézni, ami nekik csoda, nekem mindennapos. Kint egy árnyékot vélek felfedezni, ami lassan közeledik, majd rájövök hogy ki is az illető.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Hogy vagy, Bridget? - kérdez rá a nő, mikor odajön hozzám. Én a pultnál tevékenykedem, hogy lerendezzem a fizetés utáni tennivalókat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Jól vagyok. Ti hogy vagytok? - kérdezek rá, majd elkezdem jegyzetelni a megfelelő pénzt egy tollal a kezemben, mikor is Rachelle kiveszi azt a kezemből. Direkt kérdezem többes számban, hisz a kolléganőmnek már vannak gyerekei, így illik felőlük is kérdezgetni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Menj haza, ezt beszéltük meg - szólal meg kisvártatva a válasszal, amit megértek, hisz most már neki is kéne a munkáját végezni. Felnéz rám, és szinte kérlel. A keretes szemüveg, mint mindig, most is rajta van. Fiatalítja arcát, bár a szokatlan szőke hajával így is fiatalabbnak néz ki. Nem csoda, hogy a vendégek szeretik, hisz rettentően kedves ember.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Oké, úgy lesz - bólogatok beleegyezve, mert tudom, hogy nincs is igazán más választásom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
Az esti műszakot azért adom át neki, mert cseréltünk egyszer, hogy ott tudjon lenni a lánya iskolai műsorán. Természetesen átvettem, hisz bár még részem nem volt ebben, de átéreztem a helyzetét. Amúgy sem lehetett ilyesmiben szerepem, mert a családom tagjai szétszórtan élnek a világ bármely részén. Talán az én véremben is bent van, amiért én is elköltöztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- Amúgy igen, jól vannak a gyerekek. Puszilnak téged - mondja Rachelle utólagosan, mire nekem mosoly kúszik az arcomra. Párszor jártam náluk -, mert igen is szívesen tettem - és a gyerekek nagyon megkedveltek engem… bár ez fordítva is így lett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
Kilépek a Bella Italia-ból, és utamat a Leicester állomás felé veszem. A parkban mindig is ültek emberek, de most a jó időjárásnak köszönhetően még többen pihengettek a zsenge fűben, a fa árnyékában. Gyors léptekkel haladok végig az utcán, néhányszor kikerülve egy-egy turistát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
Meglátok két fiatalt beszélgetni velem szemben, és akaratlanul is eszembe jutott valami.<o:p></o:p><br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i style="line-height: 20pt;">- Ha megint megkéred a haverod, hogy rúgja ki a lábam, akkor már el is megyek – jegyzem meg neki, szinte már tényként is közölhetem vele.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i>Egy kissé járatlannak tűnő helyen vagyunk, hisz kevesen sétálnak erre. Pontosabban én vagyok az, aki hazafelé tart, de Chad időközben csatlakozik hozzám – minden álmom az volt. Az egyetlen dolog, ami nem tetszik nekem, hogy kezd normálisan viselkedni. Pedig nem is olyan régen még gyűlölt. Sőt… biztosan most sem változik a véleménye, csak tervez valamit.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Látod itt bármelyik haverom? - kérdezi meg, miközben körbemutat maga körül. Tudom, még nézni sem kellett ahhoz, hogy tudjam: igaza van. Csendes hely, nem szoktak errefelé Chad-félék járni – ezek szerint mégis.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Hú… akkor most te magad intézel el? – tudakolom meg tőle, és a számhoz kaptam a kezemet, ám egyáltalán nem is gondoltam komolyan. Bár őszintén szólva, kinézem belőle. Kinézek belőle mindent.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i>Rátekintek</i><i style="line-height: 20pt;">, és hirtelen felmerül bennem az a kérdés, hogy eddig, hogy-hogy nem láthattam ezt a kirívóan kék szemet? Talán mert sohasem érdekelt, aminek akár kis köze is van Chad-hez.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Az a célom, nem tudtad? – kérdezi meg tőlem, ám most az egyszer érzem, hogy van irónia a hangjában. Összevont szemekkel tekintek rá, mire ő is így tesz, amiért nem érti, miért is tettem ezt.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Jól van, hagyjuk ezt - jegyzem meg, mikor már egymást közt nonverbális kommunikáció kezd létrejönni. Nagyon is nyaggat engem ez, mert mindig is képes volt engem meglágyítani akaratomon kívül is. – Mit keresel különben itt? – kérdezek rá a lényegre egy kis idő eltelte után, közben pedig meglepetten tapasztalom meg, hogy már egészen sokat sétáltunk együtt.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Unatkoztam – rántja meg a vállát Chad, mire nekem erőltetett mosoly kúszik az arcomra, miközben a távolban lévő buszállomást pillantom meg.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i>- És inkább velem lógsz, pedig nem is bírsz? – tudakolom meg tőle, és igazán kíváncsi voltam a válaszra. Hazudik-e vagy megmondja az igazat? Sajnos inkább az elsőt tartottam reálisnak.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i>- Honnan veszed, hogy nem bírlak? – kérdez vissza a fiú, aki időközben megigazította magán a válltáskáját, majd ismét rám szegezte tekintetét.<o:p></o:p></i></div>
<div style="line-height: 24px; text-align: justify;">
<i>Én továbbra is a buszmegállót nézem, nem volt erőm ahhoz, hogy ránézhessek. Azonban a beszélgetésünk túlságosan is bensőségessé kezd válni. És ez egyszerre jó és rossz is.</i></div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-78511120214085670172014-07-01T17:18:00.001+02:002014-07-01T17:18:08.652+02:002. fejezet<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Drága Idelátogatók!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Ez a fejezet sem hosszú, de már hosszabb, mint az előző. Szeretném megköszönni az 5 feliratkozót, és <i>FantasyGirl</i>, valamint <i>Miss Sunshine</i> lelkes véleménymegosztását! És még a több, mint 600 oldalmegtekintést! :)<br />
Nem is szeretnék többet mondani, csakhogy jó olvasást! :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjet9Cb5e3RJvJAwcxJXOrNNQCt7li07X8tyiF7ZUXJKY6E5waY6MI9hF91mx-CCwV8NEED1Ta5q6oY3arAdRCi-ZYuq9QpWb8QbBXS8HnU1Z5DfwntSei04YvCScQx2GtImzfMLD-pTdg/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjet9Cb5e3RJvJAwcxJXOrNNQCt7li07X8tyiF7ZUXJKY6E5waY6MI9hF91mx-CCwV8NEED1Ta5q6oY3arAdRCi-ZYuq9QpWb8QbBXS8HnU1Z5DfwntSei04YvCScQx2GtImzfMLD-pTdg/s320/3.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b>2. FEJEZET</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<i>Az iskolába érve szinte rögtön megpillantottam a srácot, akit a napjaimban a legkevésbé sem szerettem volna látni. Gúnyos mosolyával máris szembetalálkoztam, miközben én ezt figyelmen kívül hagyva, szorongatva a kezeim között a tankönyveimet sétálok a folyosón. Lépéseket hallottam közeledni, amit figyelmen kívül hagytam, hisz sok diák közlekedett erre. Hiába volt, mert a következő pillanatban keményet éreztem a lábamnál, és a következő pillanatban már estem is. A tenyeremben az idegek úgy éreztem, becsípődnek az esésem miatt. A tankönyveim pedig szanaszét körülöttem estek a földre a következő pillanatban. A hajam az esés következtében beborítja az arcomat, amelynek egy darabig örülök, hisz nem láthatják a szememben kicsorduló könnyeket. Letörlöm azokat, majd felállok, és a győzedelmes mosollyal az arcán lévő fiúra tekintek.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i>- Mindig felállok, idióta - jegyzem meg gúnyolódott hangnemben, és felszedem a könyveimet, és a szekrényemhez lépek.</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Próbáltam az agyam leghátsó zugában tartani "élményeimet", de egyre csak jelenetek, emlékképek jártak a fejemben. Megráztam a fejemet, és próbáltam átlagos dolgokra gondolni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Határozott léptekkel sietek le a metró mozgólépcsőjén a szokásos Kenningtoni járatomhoz, ám közel tíz perc sietséggel. Mondhatnám azt, hogy korán keltem, és unatkozás miatt jöttem előbb, de az egyáltalán nem lenne igaz. Teljes indokkal jöttem előbb, hogy kevesebb esélyem legyen találkozni utálatom tárgyával. A vagont is jól körbevizsgáltam, hogy hát, ha... de szerencsére nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
A Kennington állomásnál járok, hogy felszállhassak a másik járatomra, éppen ezért elindulok a folyosókon, hogy utamat folytassam. Az alagútban távol egy utcazenész hangja csendül fel, melynek hangját ideszállítja a szél. Az emberek egy része siet a munkába, hisz sohasem lehet tudni, mennyit áll a metró és milyen forgalmas kint London. A civilek, kiknek nincsen munkahelye, azok lazábban veszik a dolgot, nem sietnek sehova. Aztán van a harmadik: a turisták, hisz nyár van... London sok mindenkinek a nyaralását képezi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
A szél, mely a földalatti sétálóutakon át öleli körbe a várost, kissé megborzolta vöröses hajamat. A minimálisan térd felett befejeződő szoknyám miatt az lábszáramon még áthatott a hideg, és szorosabbra húztam magamon a pulóveremet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
A reggeli reményem abban a pillanatban tovaszállt, amikor felfedeztem Chad alakját a falhoz dőlve. A kezemet az arcom elé emeltem, mintha éppen néhány szemembe lógó hajtincset igazítottam el. Hogy ez még ne legyen olyan feltűnő, hátra is tekintettem, pedig az emberek sokaságán kívül sem volt semmi érdekes.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
A következő pillanatban nekiütköztem valakinek, miközben visszafordulva szidtam magam, amiért hátra fordultam. Ez a gondolatom csak még jobban megerősödött, amikor megláttam a a gimnazista idiótáját. 8 év elteltével fél fejjel magasabb lett nálam, ugyanis az iskolában nem volt sokkalta magasabb nálam. A szemeinek színe hasonló, mint ezelőtt volt: a tengerkék szem, mely olyan tisztának tűnik, mintha be lehetne látni a legmélyére. Ám az csaló, életében nem hiszem, hogy bárki belelátott ennek az embernek a lelkébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Direkt csináltad.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Még csak kérdés sem volt. Hisz tényként közöltem... mert az is volt! Mert igen... nem létezik, hogy hirtelen kilőtt volna, miközben még rám sem nézett. Ha normálisan elindult volna, akkor lehetetlenség lett volna nekem ütközni. Hacsak nem engem várt. Nocsak... úgy látszik, ismét elölről akarja kezdeni. De nem lehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Nem, kikerültelek volna, ha látlak. - szólal meg ártatlanul, miközben én tudom, hogy ez csak az álca. Terve van, csak ki kéne találnom. És én sohasem tudtam hinni benne. Mindig játszott az érzelmeimmel, ám most nem tűröm ezt el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Aha - bólogatok, pedig igazából egyet sem értek vele. De szinte biztos, hogy érzi a gúnyt a hangnememben<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
Épp kikerültem volna őt, de amerre léptem, arra lépett Chad is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Felismersz, igaz? - kérdezi meg a srác, mikor észrevehette, hogy nem volt kedvem játszani a kikerüléssel. Közben pedig érdekelt is, hogy tesz-e valami olyat, amihez mindig tökéletesen értett: megkedveltetés, hátbadöfés, utálat. És ez volt a körfogás.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Téged nem lehet nem felismerni - szólalok meg még mindig utálattal a hangomban. Zavarni kezdett a közelsége, mert mégiscsak az emlékek sorban törtek elő, ahogyan egyre többet néztem Chad-re. Hátraléptem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
- Ezt eddig is tudtam - rántotta meg a vállát, és úgy látom az évek alatt nem változott a a magabiztossága és az egója sem. Vagyis ő maga sem.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 24px; text-align: justify;">
<span style="line-height: 20pt;">- Csakhogy éppen olyan emlékekben szerepelsz, te fafejű, amire nem szívesen emlékszem vissza - szólalok meg, majd se szó, se beszéd léptem egyet, majd folytattam utamat a Leicesterhez vezető metróval.</span></div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-68324191049546018132014-06-24T17:16:00.000+02:002014-06-24T17:16:01.234+02:001. fejezet<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #c27ba0; font-family: Century Gothic, sans-serif;"><span style="font-size: 21px; line-height: 32px;">Drága Idelátogatók!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Ez a fejezet eléggé rövid, de a következőkben hosszabb lesz, és amint beindul a cselekmény még hosszabb lesz. Bár nem mondom, hogy az epilógusra már könyv szintű fejezeteket kell olvasnotok ;)<br />
Nem szeretem sokáig húzni a fő cselekményt, így ez a történetem is <i>in medias res</i> lesz. A következőben már történik is valami lényeges. Most inkább a történet bevezetése volt a lényeg. És remélem, hogy tetszeni fog Nektek! :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 24px; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 24px; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14pt; line-height: 28px;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide Owens</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 20pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; line-height: 20pt; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkh05QwBmq7niDhWGUBOSRr03fmX-S3A_4wAbc6k_bTEf6xHpyf_MQhOIp0LTkO1Goc3TUMy2g1RspKPIOuF0odykW3rAu1zQE_q9qAAqZbErEWIRX_uNtCLISFbSPdy6PPcsfR8z_ynE/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkh05QwBmq7niDhWGUBOSRr03fmX-S3A_4wAbc6k_bTEf6xHpyf_MQhOIp0LTkO1Goc3TUMy2g1RspKPIOuF0odykW3rAu1zQE_q9qAAqZbErEWIRX_uNtCLISFbSPdy6PPcsfR8z_ynE/s320/2.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div style="line-height: 20pt; text-align: center;">
<b>1. FEJEZET</b></div>
<div style="line-height: 20pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 20pt;">
Ez a napom is szokásosan indult: felpattant a szemem az ébresztőórám éles, csipogó hangjára, amit aztán kissé nyugalmasabb dallam követett. Ám a melódia már a minden napom kezdetéhez tartozott, így aztán nem hallgattam tovább pár másodpercnél - kikapcsoltam. A reggelimet gyors járással a szerény házamban fogyasztottam el, kisebb teendők között - hol a hajamat igazítottam meg, hol a munkatársamat kerestem fel telefonon, hol pedig a postástól vettem át levelet. Jó fél óra telhetett el azóta, mert az utcában tartózkodtam már, ahol a kora reggelnek köszönhetően a kissé magas sarkú cipellőm hangosnak tűnt. Sietősen mentem a megálló felé, miközben még így is éreztem a bőrömön áthatoló hideget.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
Az utca végén megérkeztem egy forgalmasabb utcára, mely végén egy piros foltot láttam elvegyülni a házak között, majd jobban megnézve kirajzolódott előttem a londoni busz képe. Lépteimet lelassíthattam, mert a busz elég messzeségben volt ahhoz, hogy én nyugodtan odasétálhassak a megállóhoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
A buszra felszállva érvényesítettem a jegyemet, majd az emeleten helyet foglalva a táskámat az ölembe ejtettem. Gyakorlott londoni lakosként jól tudom, hogy aki kissé több utat tesz meg, annak érdemes fent helyet foglalnia, hisz lent tömeg alakulhat ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
Nicholas Sparks egy regényét, a Menedéket olvastam egészen addig, míg a hangosbemondóban meg nem szólalt a végállomás, mely egyben az én leszállásom is: Tooting Broadway. Leszállás után a metróhoz vettem az irányt, mely a kereszteződésnél volt, egy saroknál. A bejárónál megcsapott a szél, de ezzel nem foglalkozva lesiettem a mozgólépcsőn, kikerülve a jobboldalon elhelyezkedő, nyugodtabb embereket. Lent már a lábam automatikusan a Kenningtonig menő járathoz indultam, amire gyorsan fel kellett szállnom, hogy ne a következővel kelljen mennem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
Körbepillantottam a vagont, hogy üres helyet keressek, de időközben megakadt a szemem egy emberen. Magabiztos kisugárzásával mindig is kitűnt a tömegből, az arca tulajdonságait pedig nem lehet senkivel sem összekeverni: szögletes arc, a mindig kicsit felfelé görbülő száj és a szinte világító kék szemek. Felém pillantott, mintha megérezte volna, hogy őt nézem. Levettem gyorsan a tekintetemet róla, és leültem egy kék anyaggal lefedett ülésre, és az arcomat takartam a kezemmel, hogy kevesebb esélye legyen felismerni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
Egyszerre öntötte el a lelkemet düh és szomorúság, mikor tudatosult bennem, hogy egy légtérben vagyunk. Utáltam, szinte mindig gyűlöltem őt. Pedig már 8 éve, ha nem láttam. Jelenléte miatt az értelmes gondolkodásom tovaszállt, és helyette ismét gimnazistának éreztem magam. Egy lánynak, akinek millió oka volt, hogy utáljon egy fiút.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
- A végállomás itt van. Ez az állomás a Kennington - hallom meg körülbelül tíz perc múlva, talán tizenöt - sohasem mértem le. Valahogyan mindig elütöm az időt, de most legszívesebben átmentem volna következő járatra, de valahogy olyan érzésem volt, hogy akkor tűnne fel neki, ki is vagyok.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
Szinte futottam a következő metrómhoz, hogy még csak esélye se legyen ugyanarra felszállni. Dübörgött a szívem, bár volt olyan érzésem, hogy nem a gyors sétálásom miatt.</div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-82808495555944030932014-06-17T11:24:00.000+02:002014-06-17T11:24:59.061+02:00Prológus<div class="MsoNormal" style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #c27ba0;"><span style="font-family: 'Century Gothic', sans-serif; font-size: 16pt; line-height: 150%;">Kedves rem</span><span style="font-family: 'Century Gothic', sans-serif; font-size: 16pt; line-height: 150%;">é</span><span style="font-family: 'Century Gothic', sans-serif; font-size: 16pt; line-height: 150%;">nybeli olvas</span><span style="font-family: 'Century Gothic', sans-serif; font-size: 16pt; line-height: 150%;">ó</span></span><span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 10.0pt;"><span style="color: #c27ba0;">im!</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Íme, elérkezett a prológus is, mely nem olyan hosszú,
inkább csak hatásvadász (reménykedem benne). Annyit megtudhattok, hogy a
fejezetek kicsit rövidebbek lesznek, mint amennyi nálam megszokott (bár nem
ismertek). A részek hetenként érkeznek, és minden kedden rakom fel a következő
fejezetet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 20pt; margin-bottom: 0.0001pt;">
Amit még tudhattok, hogy még két történet várható a
közeljövőben: 1 fanfiction és egy szintén kitalált történet. Addig is jó
olvasást, remélem, tetszeni fog! :)<span style="font-size: x-small;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: right;">
<span style="font-family: "Century Gothic","sans-serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 10.0pt;"><span style="color: #c27ba0;">Adelaide
Owens</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc5dc9z2Va8zyOou2dC4zTFUINGYPj0lhS_cnJrp6w_yctUQZCuK_JV-gYeO7YQryORiOL1ZWd7hnjOLSA6pMRxeDgGud9XFzpSdV_72rReH7BxjlTcO0IzNB50GUhtmdlR9RW00z4p5w/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc5dc9z2Va8zyOou2dC4zTFUINGYPj0lhS_cnJrp6w_yctUQZCuK_JV-gYeO7YQryORiOL1ZWd7hnjOLSA6pMRxeDgGud9XFzpSdV_72rReH7BxjlTcO0IzNB50GUhtmdlR9RW00z4p5w/s320/1.jpg" height="160" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b>PROLÓGUS</b></div>
<br />
PISZKOZAT –
<i>Elküldetlen levél</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<b>Címzett: </b>Lucy.Dale.88<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<b>Téma: </b>Muszáj<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
Most már a szívem
összes szegletével utálom őt… úgy is tudod, kiről beszélek. Utálom, hogy mindig
normálisnak hiszem, aztán csinál egy hülyeséget, mely miatt én érzem rosszul
magamat, hogy hittem benne. Játszik az érzelmeimmel és normális oka sincs arra,
hogy miért közösített ki. Te mindig is tudtad - még most is tudod -, hogy mi
fog történni, még sem hallgatok rád sohasem. Talán azt hiszem, hogy én döntök
el mindent, miközben te próbálsz nekem segíteni. Emlékszel arra, mikor azt
mondtad, hogy egyszer összetöri a szívem? Talán viccnek szántad, talán nem.
Viszont kockáztatni nem érdemes, elmegyek… Londonba. Mindig is vágytam arra,
hogy ott élhessek, úgyhogy ez csak egy kisebb löket volt arra. Egyetemre
megyek, aztán keresek munkát - remélhetőleg pincérként.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
Ahhoz még a
végtelenség is kevés idő lett volna, hogy beleszeressek. Nem. Talán volt olyan
idő, mikor egészen közel kerültünk egymáshoz, de az nem nevezhető szerelemnek.
És bocsánat, amiért távol leszünk egymástól, de majd beszélünk máshogy - ebben
az időben már meg lehet oldani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
Ölel,<o:p></o:p></div>
<i>*B</i><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 18.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-line-height-rule: exactly; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3947387446719102406.post-34106267904504504042014-06-15T18:00:00.000+02:002014-06-15T18:27:32.599+02:00Előszó<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Kedves Idetévedt Olvasók!</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt a blogot hosszú ideje terveztem, és úgy döntöttem, hogy ideje kinyitni a kaput. A prológus sokat mond a történetről, úgyhogy remélem velem tartotok, és olvasni fogjátok a Londonban játszódó romantikus történetet!<br />
Ha esetleg kérdésetek lenne, azt nyugodtan feltehetitek itt vagy akár az e-mail címemen is (adelaide.owens1@gmail.com). Cseréket pedig már kértem, de bárkitől szívesen fogadok :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #674ea7;">A prológus feltételének várható időpontja: 2014. június 17. (kedd)</span></b></div>
Adelaide Owenshttp://www.blogger.com/profile/11297429196338214879noreply@blogger.com0