Drága olvasók!
Nem tudom, ti hogyan is képzeltétek el az epilógust, de én már az elejétől fogva bele akartam építeni ezt, úgyhogy nem hagyhattam ki. Remélem, tetszik nektek és reménykedem abban is, hogy a történet is elnyerte a tetszéseteket! :)
Ami pedig engem illet, az iskola gonosz módon elveszi sok-sok energiámat, így nem tudom, mi lesz, de egyelőre nem sok. Pár hónap múlva talán hozok egy új blogot, de most nem.
Love,
Ami pedig engem illet, az iskola gonosz módon elveszi sok-sok energiámat, így nem tudom, mi lesz, de egyelőre nem sok. Pár hónap múlva talán hozok egy új blogot, de most nem.
Love,
Adelaide Owens
EPILÓGUS
Az este hamar elérkezik,
és már nem maradt hátra más, csak az ünnepi teríték az asztalon. Chad
készségesen felajánlotta nekem, hogy segít, ha cserében megjutalmazom egy-két
csókkal majd. A csengő váratlanul szólal meg, hiszen még nem számítottunk
vendégekre, de egymásra nézve hamar túljutunk ezen.
- Fogadjunk, hogy anya
lesz az, mindig intézkedik – mondom kedvesemnek mosolyogva, mikor odahúzom
magamhoz, és megfogva a kezét megyek az előszobába. Chad megköszörüli a torkát,
megigazítja a haját, és érzem, ahogyan idegesen néz hol erre, hol arra.
- Chad, csak add önmagad
– bíztatom Őt az előszobába érve, és mikor megállunk, szembeállok vele.
Közelebb lépek hozzá, szinte kiszorítva a levegőt közöttünk, és nem igazán izgat,
hogy már másodszor szólal meg a csengő.
- Ha azt tenném, már nem
itt lennénk, hanem az ágyban – jegyzi meg kaján vigyorral, mire elnevetem
magam, és a ellépve tőle a kilincsért nyúlok, de a másik visszahúz magához, és
megcsókol, mint aki már régóta nem tette ezt. Megfogja a derekamat, és közel
húz magához. A heves csókot viszonzom, és jóleső bizsergés jár át, mikor kezei
bekúsznak a blúzom alá. Én a göndör, erős hajába túrok, mikor a szervezetem már
levegőért kiállt, de még nem vagyok kész elengedi a másik ajkait.
És ekkor ismét megszólal
a csengő. Mindketten tudjuk, hogy nem szabad a vendéget sokáig megváratni, így
bár nehezen, de eltávolodunk egymástól. Mindketten a tükörhöz sétálunk, és
gyorsan átnézzük magunkat, nehogy a látogató észrevegye, hogy mit csináltunk az
imént.
Így hát kinyitjuk az
ajtót, és nem lepődöm meg, mikor anyát látom meg apával a túloldalt, akik
ajándékot szorongatnak a kezükbe. Nem sokkal később jelenik meg Lucy (a
találkozó óta ismét elválaszthatatlanok vagyunk) a férjével és Chad szülei.
Colin utoljára jelenik meg, ő teljesen egyedül, bár még teljesen boldog
szingliként. Megismerkedem Mrs. és Mr. Boyle-lal, akik nagyon barátságosak,
igaz mondták, hogy legyek óvatos a fiukkal, mert néha kiszámíthatatlan. Lucy
éppen segít nekem a konyhából kivinni a desszertet, mikor is ezt mondja:
- Már elmondtad neki? –
kérdez rá, és mire benne megszorul egy pillanatra a levegő. Megköszörülöm a
torkomat, majd felveszem a süteményeket, és az egyiket a barátnőmnek adom.
- Most szeretném -
válaszolok, bár nem tűnik határozottnak kijelentésem, de szeretném, ha ez
lenne. A hasam görcsbe rándul, ahogyan belegondolok, egyre közelebb vagyok
ahhoz, hogy elmondjam a vendégeknek.
Kifelé menet a sütemény
már a nappali asztalán van, és az szed, aki szeretne. És pár percig még
húzom-halasztom, de mikor meglátom barátnőm komoly tekintetét felém,
elhatározom, hogy nem húzhatom tovább. Így hát felállok, és egy kis pohárral
való csengetéssel magamra hívom a figyelmet. Jó ideig még nem találom a hangomat,
de aztán erőt veszek magamon.
- Chad, idejössz egy
kicsit? – kérem meg kedvesemet, mire ő értetlenkedve bár, de mellém lép.
Átfogja a derekamat, majd bár tudom, hogy mindenkinek mondom, de igazából csak
neki szánom. Így hát belekezdek a monológomba – Chad… Több, mint 10 éve
ismerjük egymást, és bár sokáig kerestem az igazit, miután befejeztem a
középiskolát, egyszerűen sohasem volt nálad jobb. Egy lakásunk van, már autóval
megyünk munkahelyre, és úgy viselkedünk, mintha már több éve lennénk együtt.
Úgyhogy remélem nem haragszol, ha ezért különleges ajándékot adok neked… - erre
elhalkulok, és hiába nézek a férfi kék, mindent jelentő szemekbe, nem segít
abban, hogy végre kimondjam - Gyermeket várok tőled - nyögöm ki végre, és egy
pillanatra lehunyom a szememet. Már jó ideje esedékes volt, így lényegében már
nem is titkolhattam sokáig, ám úgy gondoltam, már ideje megtudni. Amit még
gyorsan hozzáfűzök a reagálását várva:
- Boldog karácsonyt!
THE END
Drága Adelaide!
VálaszTörlésRemélem, nem haragszol, hogy most az utolsó fejezet és ezen epilógusra való véleményemet is ide sűrítem. Hirtelen azt sem tudtam, hogyan állunk, és hirtelen két frisset is hoztál, pedig még esélyem sem volt elolvasni az előzőt. Először is hadd mondjam el, hogy mennyire tetszik ez az új fejléc: a vidám színei és motívumai azonnal megragadják az ember figyelmét.
Az előző résznek az eleje nekem tökéletes utolsó fejezet lett volna, ha egy kicsit rövid is, de a végén a karácsonyi részt már tényleg epilógus-jellegűnek éreztem. Nagyon tetszett Chad szerelmi vallomása, és ahogyan Bridgit visszakérdezett arra, hogy mi van, ha fiú lesz, nagyon aranyos pár lett belőlük. Örömmel olvastam, hogy a lány barátnőinek szála is szépen le lett kerekítve, és hogy ilyen jól megvannak még később is szerelmével. Ugyan nekem kicsit váratlan volt a lezárás, vártam volna Chad reakcióját, de talán az ünnepi hangulat ragadott magával, és nem tudok neheztelni rád.
Összeségében a történetet nagyon aranyosnak találtam, bár talán nem is ez a legjobb szó rá. Komoly volt, de közben mókás, hol meglepő, hol kiszámítható, és valahogy érződött, hogy ez nem tiniszerelemről íródik. Bár egy picit érződött, hogy nem a te korosztályod voltak a főszereplők, nagyon jól megoldottad! Gratulálok, és várom a későbbi történeteidet is, mert nagyon kellemes írásod van! <3
Ja, és BUÉK! :)
Ölel, FantasyGirl
Drága Adelaide!
VálaszTörlésAzt hiszem, jogosan állíthatom, hogy ez egy méltó befejezése volt egy aranyos és meglepő történetnek, ami sokszor okozott meglepetéseket, és még az utolsó fejezetekben sem mindig tudtam, mi történik legközelebb. Azonban végül Chad is megváltozott - vagy nem, mert kaján megjegyzései mindig vannak :D -, és a kapcsolatuk is jobb lett, és már nem a múltban élnek. Jó, hogy tovább léptek, és fel tudták vállalni ezt a kapcsolatot mindenki előtt. Örültem a megjelenteknek: hogy Lucy is itt volt már, még Cole-t sem hagyhattuk ki, és mindkettejük szüleit egy kicsit megismerhettük. Bár a kínai Kuo nem bukkant fel, azért így is jó volt. :) A vége pedig tetszett, bár egy icipicit gyorsnak éreztem, ugyanis Chad reakciójára is kíváncsi lettem volna, mégis aranyos volt, megmosolyogtató és lezárt is.
Köszönöm, hogy olvashattam a történeted! Jó volt, és élvezet volt olvasni kettejük kapcsolatáról, és annak alakulásáról! <3
With love,
Miss Sunshine