Epilógus

Drága olvasók!

Nem tudom, ti hogyan is képzeltétek el az epilógust, de én már az elejétől fogva bele akartam építeni ezt, úgyhogy nem hagyhattam ki. Remélem, tetszik nektek és reménykedem abban is, hogy a történet is elnyerte a tetszéseteket! :)
Ami pedig engem illet, az iskola gonosz módon elveszi sok-sok energiámat, így nem tudom, mi lesz, de egyelőre nem sok. Pár hónap múlva talán hozok egy új blogot, de most nem.
Love,

Adelaide Owens

EPILÓGUS

Az este hamar elérkezik, és már nem maradt hátra más, csak az ünnepi teríték az asztalon. Chad készségesen felajánlotta nekem, hogy segít, ha cserében megjutalmazom egy-két csókkal majd. A csengő váratlanul szólal meg, hiszen még nem számítottunk vendégekre, de egymásra nézve hamar túljutunk ezen.

- Fogadjunk, hogy anya lesz az, mindig intézkedik – mondom kedvesemnek mosolyogva, mikor odahúzom magamhoz, és megfogva a kezét megyek az előszobába. Chad megköszörüli a torkát, megigazítja a haját, és érzem, ahogyan idegesen néz hol erre, hol arra.

- Chad, csak add önmagad – bíztatom Őt az előszobába érve, és mikor megállunk, szembeállok vele. Közelebb lépek hozzá, szinte kiszorítva a levegőt közöttünk, és nem igazán izgat, hogy már másodszor szólal meg a csengő.

- Ha azt tenném, már nem itt lennénk, hanem az ágyban – jegyzi meg kaján vigyorral, mire elnevetem magam, és a ellépve tőle a kilincsért nyúlok, de a másik visszahúz magához, és megcsókol, mint aki már régóta nem tette ezt. Megfogja a derekamat, és közel húz magához. A heves csókot viszonzom, és jóleső bizsergés jár át, mikor kezei bekúsznak a blúzom alá. Én a göndör, erős hajába túrok, mikor a szervezetem már levegőért kiállt, de még nem vagyok kész elengedi a másik ajkait.

És ekkor ismét megszólal a csengő. Mindketten tudjuk, hogy nem szabad a vendéget sokáig megváratni, így bár nehezen, de eltávolodunk egymástól. Mindketten a tükörhöz sétálunk, és gyorsan átnézzük magunkat, nehogy a látogató észrevegye, hogy mit csináltunk az imént.

Így hát kinyitjuk az ajtót, és nem lepődöm meg, mikor anyát látom meg apával a túloldalt, akik ajándékot szorongatnak a kezükbe. Nem sokkal később jelenik meg Lucy (a találkozó óta ismét elválaszthatatlanok vagyunk) a férjével és Chad szülei. Colin utoljára jelenik meg, ő teljesen egyedül, bár még teljesen boldog szingliként. Megismerkedem Mrs. és Mr. Boyle-lal, akik nagyon barátságosak, igaz mondták, hogy legyek óvatos a fiukkal, mert néha kiszámíthatatlan. Lucy éppen segít nekem a konyhából kivinni a desszertet, mikor is ezt mondja:

- Már elmondtad neki? – kérdez rá, és mire benne megszorul egy pillanatra a levegő. Megköszörülöm a torkomat, majd felveszem a süteményeket, és az egyiket a barátnőmnek adom.

- Most szeretném - válaszolok, bár nem tűnik határozottnak kijelentésem, de szeretném, ha ez lenne. A hasam görcsbe rándul, ahogyan belegondolok, egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy elmondjam a vendégeknek.

Kifelé menet a sütemény már a nappali asztalán van, és az szed, aki szeretne. És pár percig még húzom-halasztom, de mikor meglátom barátnőm komoly tekintetét felém, elhatározom, hogy nem húzhatom tovább. Így hát felállok, és egy kis pohárral való csengetéssel magamra hívom a figyelmet. Jó ideig még nem találom a hangomat, de aztán erőt veszek magamon.

- Chad, idejössz egy kicsit? – kérem meg kedvesemet, mire ő értetlenkedve bár, de mellém lép. Átfogja a derekamat, majd bár tudom, hogy mindenkinek mondom, de igazából csak neki szánom. Így hát belekezdek a monológomba – Chad… Több, mint 10 éve ismerjük egymást, és bár sokáig kerestem az igazit, miután befejeztem a középiskolát, egyszerűen sohasem volt nálad jobb. Egy lakásunk van, már autóval megyünk munkahelyre, és úgy viselkedünk, mintha már több éve lennénk együtt. Úgyhogy remélem nem haragszol, ha ezért különleges ajándékot adok neked… - erre elhalkulok, és hiába nézek a férfi kék, mindent jelentő szemekbe, nem segít abban, hogy végre kimondjam - Gyermeket várok tőled - nyögöm ki végre, és egy pillanatra lehunyom a szememet. Már jó ideje esedékes volt, így lényegében már nem is titkolhattam sokáig, ám úgy gondoltam, már ideje megtudni. Amit még gyorsan hozzáfűzök a reagálását várva:

- Boldog karácsonyt!

THE END