Kedves olvasóközönségem!
Most már kissé megbántam, hogy ilyen rövid fejezeteket hozok, de már a 10. fejezetnél tartok, így már nem nagyon akarok ezen változtatni. Így is az egész részt múltba írtam, és ezért át kellett írnom jelenre, úgyhogy lehetséges, hogy az igeidőkben lesznek hibák.
Viszont szeretném megköszönni a feliratkozókat, a nézettséget, és a megjegyzéseket is! :]
Ami pedig a múltheti kiesést illeti, nem várt meglepetésekkel kellett szembenéznem, de ilyen többet nem fordul elő a nyár folyamán. Mindenesetre kellemes olvasást kívánok!
Viszont szeretném megköszönni a feliratkozókat, a nézettséget, és a megjegyzéseket is! :]
Ami pedig a múltheti kiesést illeti, nem várt meglepetésekkel kellett szembenéznem, de ilyen többet nem fordul elő a nyár folyamán. Mindenesetre kellemes olvasást kívánok!
Adelaide Owens
3. FEJEZET
Kifizetik az ételt, majd távoznak. Valószínűleg London nevezetességeit fogják nézni, ami nekik csoda, nekem mindennapos. Kint egy árnyékot vélek felfedezni, ami lassan közeledik, majd rájövök hogy ki is az illető.
- Hogy vagy, Bridget? - kérdez rá a nő, mikor odajön hozzám. Én a pultnál tevékenykedem, hogy lerendezzem a fizetés utáni tennivalókat.
- Jól vagyok. Ti hogy vagytok? - kérdezek rá, majd elkezdem jegyzetelni a megfelelő pénzt egy tollal a kezemben, mikor is Rachelle kiveszi azt a kezemből. Direkt kérdezem többes számban, hisz a kolléganőmnek már vannak gyerekei, így illik felőlük is kérdezgetni.
- Menj haza, ezt beszéltük meg - szólal meg kisvártatva a válasszal, amit megértek, hisz most már neki is kéne a munkáját végezni. Felnéz rám, és szinte kérlel. A keretes szemüveg, mint mindig, most is rajta van. Fiatalítja arcát, bár a szokatlan szőke hajával így is fiatalabbnak néz ki. Nem csoda, hogy a vendégek szeretik, hisz rettentően kedves ember.
- Oké, úgy lesz - bólogatok beleegyezve, mert tudom, hogy nincs is igazán más választásom.
Az esti műszakot azért adom át neki, mert cseréltünk egyszer, hogy ott tudjon lenni a lánya iskolai műsorán. Természetesen átvettem, hisz bár még részem nem volt ebben, de átéreztem a helyzetét. Amúgy sem lehetett ilyesmiben szerepem, mert a családom tagjai szétszórtan élnek a világ bármely részén. Talán az én véremben is bent van, amiért én is elköltöztem.
- Amúgy igen, jól vannak a gyerekek. Puszilnak téged - mondja Rachelle utólagosan, mire nekem mosoly kúszik az arcomra. Párszor jártam náluk -, mert igen is szívesen tettem - és a gyerekek nagyon megkedveltek engem… bár ez fordítva is így lett.
Kilépek a Bella Italia-ból, és utamat a Leicester állomás felé veszem. A parkban mindig is ültek emberek, de most a jó időjárásnak köszönhetően még többen pihengettek a zsenge fűben, a fa árnyékában. Gyors léptekkel haladok végig az utcán, néhányszor kikerülve egy-egy turistát.
Meglátok két fiatalt beszélgetni velem szemben, és akaratlanul is eszembe jutott valami.
- Ha megint megkéred a haverod, hogy rúgja ki a lábam, akkor már el is megyek – jegyzem meg neki, szinte már tényként is közölhetem vele.
Egy kissé járatlannak tűnő helyen vagyunk, hisz kevesen sétálnak erre. Pontosabban én vagyok az, aki hazafelé tart, de Chad időközben csatlakozik hozzám – minden álmom az volt. Az egyetlen dolog, ami nem tetszik nekem, hogy kezd normálisan viselkedni. Pedig nem is olyan régen még gyűlölt. Sőt… biztosan most sem változik a véleménye, csak tervez valamit.
- Látod itt bármelyik haverom? - kérdezi meg, miközben körbemutat maga körül. Tudom, még nézni sem kellett ahhoz, hogy tudjam: igaza van. Csendes hely, nem szoktak errefelé Chad-félék járni – ezek szerint mégis.
- Hú… akkor most te magad intézel el? – tudakolom meg tőle, és a számhoz kaptam a kezemet, ám egyáltalán nem is gondoltam komolyan. Bár őszintén szólva, kinézem belőle. Kinézek belőle mindent.
Rátekintek, és hirtelen felmerül bennem az a kérdés, hogy eddig, hogy-hogy nem láthattam ezt a kirívóan kék szemet? Talán mert sohasem érdekelt, aminek akár kis köze is van Chad-hez.
- Az a célom, nem tudtad? – kérdezi meg tőlem, ám most az egyszer érzem, hogy van irónia a hangjában. Összevont szemekkel tekintek rá, mire ő is így tesz, amiért nem érti, miért is tettem ezt.
- Jól van, hagyjuk ezt - jegyzem meg, mikor már egymást közt nonverbális kommunikáció kezd létrejönni. Nagyon is nyaggat engem ez, mert mindig is képes volt engem meglágyítani akaratomon kívül is. – Mit keresel különben itt? – kérdezek rá a lényegre egy kis idő eltelte után, közben pedig meglepetten tapasztalom meg, hogy már egészen sokat sétáltunk együtt.
- Unatkoztam – rántja meg a vállát Chad, mire nekem erőltetett mosoly kúszik az arcomra, miközben a távolban lévő buszállomást pillantom meg.
- És inkább velem lógsz, pedig nem is bírsz? – tudakolom meg tőle, és igazán kíváncsi voltam a válaszra. Hazudik-e vagy megmondja az igazat? Sajnos inkább az elsőt tartottam reálisnak.
- Honnan veszed, hogy nem bírlak? – kérdez vissza a fiú, aki időközben megigazította magán a válltáskáját, majd ismét rám szegezte tekintetét.
Én továbbra is a buszmegállót nézem, nem volt erőm ahhoz, hogy ránézhessek. Azonban a beszélgetésünk túlságosan is bensőségessé kezd válni. És ez egyszerre jó és rossz is.
Drága Adelaide!
VálaszTörlésHm, nem tudok kiigazodni ezek a Chad-csávón. Mégis mit akar elérni? Alaposan megkopogtatnám a buksiját, hogy kibökje it akar ezzel a hirtelen kedveskedéssel, de Bridget helyében valószínűleg én sem tennék mást a kételkedésen és a gyanúsítgatáson kívül. Kíváncsi vagyok, hogy milyen visszaemlékezést hozol még, ez is érdekesre sikerült. Azt megkérdezhetem, hogy ezek a visszaemlékeztések idősorrendben vannak vagy éppen ahogyan kijön?
Rachelle nagyon kedvesnek tűnik, az is érdekel, hogy vajon visszatérő szereplő lesz-e.
Ennyi lettem volna. Csak így tovább!
Ölel, FantasyGirl
Drága FantasyGirl!
TörlésNa, pontosan ezt akartam elérni! Hogy senki se tudjon kiigazodni rajta. Lehet, hogy ez gonoszan hangzott, de ez van :)) És a kételkedés pedig természetesen pedig csak magától jön, hiszen a srác viselkedése mélyen gondolkodóba ejti. Így simán jön az ihlet! :)
A visszaemlékezések idősorrendben vannak, de szerintem erre rá fogsz jönni, ha egymás után sokszor lesznek emlékek. Rachelle pedig visszatérő szereplő lesz, bár egy nagy kihagyás lesz neki egy ok miatt ;)
Köszönöm a véleményt!
Addy Owens
Drága Adelaide!
VálaszTörlésEgyetértek FantasyGirllel, ugyanis én sem tudom mire vélni Chad viselkedését. Most akkor bírja a lányt vagy sem? Ha igen, akkor miért bunkó vele? Ha nem, akkor meg miért nem mondja meg neki kerek-perec, hogy nem bírja? Tehát valószínűleg bírja, de ez majd kiderül. :)
Tetszett, hogy ebben a fejezetben tudhattunk meg többet is Bridgit mind a jelenbeli életéről, mind a múltbéli életéről. Egyáltalán nem éreztem továbbá erőltetettnek az átkötést, sőt tetszett ez az ötlet! Én is bírtam ebben a részben Rachelle-t, remélem még többször fel fog bukkanni. :)
Összességében tetszett ez a fejezet, és tetszik, hogy egyszer a jelenbe, egyszer pedig a múltba pillanthatunk bele. Kíváncsian várom, hogy a következőkben is így lesz -e. :)
Sok sikert a következővel is, mert már nagyon várom, hogy olvashassam! <3
With love,
Miss Sunshine
Drága Miss Sunshine!
TörlésHmm... hát, igen, ezek a kérdések a lányban is felmerülnek :)) Az a valószínűleg bírja, hát... ennek biztosan van értelme, hiszen nem írnám meg a történetet, ha csak úgy össze-vissza mindenség lenne.
Mint írtam FantasyGirl-nek, Rachelle még fel fog bukkani, terveim szerint a vége felé többször, a közepe tájékán már nemigen. De a következőkben még egyszer feltűnik ;))
És igen, lassú reagálásom, hogy a részt mindjárt fel is teszem! ;))
Addy Owens