2014. szeptember 23., kedd

12. fejezet

Tisztelt olvasóim!

Nem hosszabb az előző fejezetnél, de nem is akartam nagyon húzni ezt a részt. Nem tartom fontosnak, hogy erről öt oldalt írjak, mert az csak húzás lenne. Inkább hozok rövidebb részeket, de legalább rendszeresen. Én legalább is így gondolom.
Azonban hiába szeretném ezt betartani, már beértem magam. Úgyhogy átváltok a kéthetes hozásra addig, míg nem sikerül többet írnom. Az iskola kiszívja az összes energiámat hétköznap, és hétvégén is. Remélem azért örültök a résznek <3
Adelaide Owens

12. FEJEZET

Következő reggel ahányszor csak úgy osztanak ki, mielőtt kilépek az ajtón, megnézem, hogy Chad nem láthat-e. Azonban szerencsémre az étterem belső részében kell kiszolgálnom ismert hírességeket, és ők lekötik a figyelmemet Kuoval és a többi kollégával, akik szintén nagyon lelkesek.
Azonban reggel, felkeléskor akaratlanul is a férfi jutott eszembe, érdes szája, tengerkék szeme, göndör, barna haja. És mindannyiszor eszembe jut a csók is, melytől nem hogy eltoltam volna magam, még viszonoztam is azt.
Miért változott volna meg 8 év után? Miért ne lehetne olyan, mint akkor? Bunkó, arrogáns, kiszámíthatatlan és öntelt. Ezek jellemezték őt azon kívül, hogy hobbija az én szekálásom volt. Eltűrtem szépen, csendben, ha éppen nem akasztott ki olyannyira, hogy kénytelen voltam kiállni magamért. Azonban ahelyett, hogy minden alkalommal megvédtem volna magam, Chad kiformálta minden szavam, és gúnyt űzött belőlem.
A csók égető érzése nem akar elmúlni, és akárhányszor megyek mosdóba arcot mosni, akárhányszor iszok, nem tudom eltüntetni láthatatlan nyomát ajkaimról.

Nem akarok Chad-del találkozni. Minden óra végén már összekészítem a cuccaimat annak a reményében, hogy ha gyorsan átszelem az iskolát, akkor esélyem sem lesz találkozni vele.
Lucy észhez térített, és már nem akarok semmit a sráctól. Természetesen érzek iránta valamicskét, de tudom, hogy ebből sohasem sül ki jó.
A legutóbbi csók óta nem találkoztunk. Ha igen is, ügyeltem arra, hogy ne vegyen észre. Ám a sors ellenem volt, mert mikor nekicsapódva valakinek tankönyvekkel a kezemben kérek bocsánatot, tovább haladnék... csak egy gond volt. Chad-nek ütköztem.
Megsemmisülten állunk ott mindketten, megfeledkezve arról, hogy tulajdonképpen ő és én is órára sietünk. A folyosó már üres, a tantermek megteltek diákokkal.
- Mennem kell - szólalok meg erősen kapkodva a levegőt, miközben arra az ajtóra szegezem a tekintetem, melyben az órám lesz. Az ajtó becsukva, valószínűleg a diákok bőszen leckét másolnak.
- Nekem is kéne, szia - köszön el sietősen, de mikor mellém ér, szájon puszil.
Teljesen lesokkolódom, és már csak hallom, ahogy Chad lépteinek hangja egyre halkabb.
Ha a tanár alakját nem vélem felfedezni szemben, valószínűleg még pár percig kővé dermedve ott állnék. Berohanok a terembe még a tanár előtt, majd helyet foglalok az első padban - mivel már csak ott maradt hely. És azon gondolkozom, melyik is volt a jobb csók: az első vagy a második?

- Bridgit! - csattogtatja össze ujjait szemem előtt Nia, miközben elméletileg a koktélt kéne csinálnom. Csinálom is, csak valószínűleg már fél órája ugyanazt a körkörös mozgást végzem a kezemmel.
- Tessék - mondom bágyadt arccal, és neki adom az elkészült italokat. Tálcára teszi, majd barnás bőre eltűnik látószögemből.
Ráteszem a kezem a pultra, majd a tömegre tekintek. Arcokon különböző érzelmeket látok: boldog, hihetetlen, fáradt arcok beszélnek egymásnak, vagy éppen hallgatják a másikat. De egy pincérnek csak egy feladata van: hogy észrevegye, ha vevője éhes vagy szomjas.
- Miss Vilson! - szólít meg valaki oldalról, mire kíváncsi szemekkel a hang irányába fordulok. Az igazgatónő  az, akinek szélfutta haja és tekintete arra utal, hogy még sok mindent el kell intéznie. Folytatja közelebb lépve hozzám - A melegre való tekintettel italt kéne osztani a dolgozóknak. Szeretném rád bízni, meg még néhány lányra. Kuo és Zoe már kint várnak a folyosón - kéri meg türelmesen a főnök, majd a határozott bólogatásom után továbbáll. Mint ahogyan mondta, a lányok már kint várnak engem, és nincs is más hátra, mint hogy a takarító kiskocsin telepakolt vizes poharakat szétosztogassuk a dolgozóknak.
Arra azonban később jövök rá, hogy tulajdonképpen Chadhez is valamikor odaérünk. Egy részem azt kívánja, bárcsak valahogy kikerülhetnénk az előteret. Másik részem viszont látni szeretné őt. Hogy miért? Mert szeretném tudni, mennyire gondolja komolyan. Hogy hogyan is tekint a kapcsolatunkra. És egyáltalán jelentett-e neki valamit a csók.
- Én megyek a recepcióshoz, te menj a futárhoz. Bridgit, te meg a parkolófiúhoz.
Ettől az egyetlentől tartottam: hogy még okom is legyen odamenni. Legbelül azt szeretném, ha Ő lenne az, aki kezdeményezne. Viszont tudom, milyen az élet. Nem igazságos. Így tudom - ahogyan Lucy is egykor megmondta -, hogy vigyáznom kell vele.
- Nem lehet inkább nekem a futár? - kérdezem esendő hangnemben a Zoe nevezetű, hasonló korú nőtől, akinek szív alakú arcát vállig érő egyenes haja foglalja keretbe. Rám néz kék szemeivel, majd bocsánatkérően eliszkol.
Akármennyire is szeretném, nem készültem fel arra, hogy találkozzak vele. Hiszen nem tudom még magam sem, hogy mit akarok. Tényleg tehetetlennek érzem magam a saját utamon, mintha vakon tapogatóznék.
Megfogok egy pohár vizet, és kilépek a hotel bejáratni ajtajánál, mikor is észreveszem őt hátulról. Kezeit zsebébe mélyeszti, szmoking és ing díszesíti, göndör fürtjei pedig megmozdulnak a szél hatására. És úgy érzem, ezt a végtelenségig el tudnám nézni.
- Szia, Chad - köszönök, mikor odaérek hozzá, és felé nyújtom az italt. Meglepődött arccal fordul felém, miközben ahelyett, hogy a italra nézne, és elvenné, csak engem néz.
- A főnök küldi - szólalok meg tudtára adva, hogy nem pillanatnyi csevejre jöttem, és arcom elé emelem a poharat. Ekkor észreveszi, és hirtelen olyan érzést látok átsuhanni az arcán, mely ismeretlen számomra: csalódottság.
- Persze, köszi - mondja, majd leveszi a tekintetét rólam, és elveszi a kezemben tartogatott vizet. Nagy kortyokban issza meg a pohár tartalmát, majd visszaadja nekem az üressé vált üveget. Szóra nyitja a száját, majd becsukja azt. Mikor másodszor teszi ezt, könnyítek a helyzetén, és én kezdem.
- Mennem kell dolgozni - és fejezem is be, majd minden további mondandó nélkül távozok a hotel előteréből, majd visszamegyek a lányokhoz, akik már rám vártak.
Tisztában vagyok azzal, hogy a fiú arra vár, én tegyek valamit. Legalábbis a múltban sohasem hagyta annyiban a dolgokat: ha én úgy gondoltam, összevesztünk, ő az hitte, nem történt semmi. És mivel tudott mindig kielégíteni? A mindent elmagyarázó, de közben elfeledtető csókkal. Ebben mindig profi volt.
Ám most úgy látszik, megváltozott. Hiszen arra számítottam, hogy ismét a csók lesz a gyógyír. Azonban Chad jelleme megváltozott. És vagy azért nem csinál semmit, mert azt szeretné, ha én döntenék vagy valami olyan oka van, amire úgy sem gondolok.
Semelyik sem jó.

2 megjegyzés:

  1. Drága Addy!

    Ez valóban rövidebb rész volt, mint az előző de azon a tényen nem változtat, hogy mégiscsak előremozdítottad valamely úton-módon a cselekményt. Alaposan megismerhettük, hogy Brigit mit gondol Chad lépéséről és hogy mennyire összezavarja őt a másik viselkedése. Kicsit szívfájdító, hogy mennyire megbélyegzi a múltja alapján a férfit, de bizonyára nagyon "pofára esett" a lány a múltban, amiért így viselkedik. Azért az a második csók szerintem aranyos volt, és igaza van Chadnek, hogy ezúttal arra várt, hogy a lány lépjen valamit, de bizony arra várhat. Bridgitnek fogalma sincs, mit akar. Legalábbis én így látom. Nem akarja, hogy a másik megint megbántja, de hogy képes lenne-e kockáztatni? Ki tudja?
    Csak így tovább, izgatottan várom a folytatást!

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
  2. Drága Adelaide!

    Örültem neki, hogy ebben a részben is kaptunk visszaemlékezést, mert ezek mindig azért árulnak el abból valamit, miért is viszonyulnak úgy a szereplők egymáshoz, ahogy, és milyen volt a kapcsolatuk a múltban. Ezzel Bridgit reakcióját is megértem, hiszen nem akarja ugyanazokat a hibákat újra és újra elkövetni, ám közben tényleg úgy tűnik, hogy Chad megváltozott. Legalábbis a hirtelen csókja után az előző részben most nem tett semmit, és szerintem ez volt a helyes, vagy legalább bocsánatot kérhetett volna. Vagy vallomást tehetne... nem tudom, de kíváncsi vagyok, ezek után hogyan fognak viszonyulni egymáshoz. És Kuo és Nia felbukkanásainak még mindig örülök, nagyon jófejek. :)
    Kíváncsian várom, mit hozol ki még a párosból, úgyhogy megyek is továbbolvasni! :)

    With love,
    Miss Sunshine

    VálaszTörlés